Virtuális viszont-vendéglátás: Hortobágyi húsos palacsinta

Szepyke ma a világhálóra terítette fenséges ebédjét, többek közt őt invitálom vissza egy hangulatos vacsorára.

Kedves Szepyke!
Erre várlak szeretettel! ;)
És bárkit, aki szívesen csatlakozik.
(A Kedves szerint tíz pontos lett!)

Az idő kellemes, kora nyár-illatú, épp jóéjt-dalukat fújják a városi madarak. Ráadásul ma még tiszta, fényes telihold várható. Én rosét gondoltam kortyolni hozzá, az egyik oldalon azonban Kadarka Sillert ajánlottak. Elfogadom!

 
Hozzávalók 6 palacsintához
2 tojás
4 ek. liszt
fél bögre tej
1 ek. olaj
1 kk. só
és szódavíz
A szokásosnál tömörebb, sűrűbb palacsintatésztát kevertem, így a kéttojásos mennyiségből hat, közepesen vastag palacsinta lett.
Közben elkészítettem a tölteléket és a szószt.
1 fej vöröshagyma
fél paprika
fél paradicsom
1 kk. pirospaprika
petrezselyem
só, fekete bors
3 ek. tejszín
2 ek. tejföl
és a maradék ledarált vagy felaprított csirkepörkölt
(Tulajdonképpen a megmaradt paprikás felhasználásának céljából született ez a fogás.)
Az apróra vágott hagymát kevés olajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a szintén felkockázott paprikát, paradicsomot, végül megfűszereztem az egészet és 8-10 percet kis lángon főztem. Belekevertem a tejszínt és a tejfölt, ezzel már csak összeforraltam, nem főztem tovább. A kétharmadát botmixerrel krémes állagúvá kevertem, a maradékhoz pedig hozzáadtam a pörkölthúst.
A húsos masszát a palacsintákba töltöttem, szögletesre hajtottam, és egymás mellé, tűzálló tálba fektettem őket. Ráöntöttem a krémes szószt, és forró sütőben összemelegítettem.
Tálalásnál egy-egy kanálnyi tejföl került még a palacsintákra.
(Nem tudom, hogy néz ki az eredeti recept, én találomra csináltam, szokás szerint.)

fotó innen: borkedvelo.wordpress.com

A tavasz eszenciája: karalábé-krémleves

Friss, idei zöldségekből készült krémlevesek olyanok, mint az elixírek (ahogy édesanyám megfogalmazta egyszer). Lehet karalábéból, karfiolból, brokkoliból, burgonyából - tele vannak vitaminokkal, ásványi anyagokkal és hihetetlen "tavasz-ízekkel"!

Hozzávalók kb. 5 tányérnyi leveshez
1 db karalábé
1 szál sárga és 1 szál fehér répa (idei)
2-3 szem krumpli
petrezselyem
só, bors, picike őrölt kömény
2 db zöldségleves-kocka
fél csésze tejszín
olaj

A felaprított zöldségeket kevés felforrósított olajon átforgattam, pár percig pirítottam, fűszereztem. Felöntöttem vízzel, ebbe dobtam a leveskockákat és a finomra vágott petrezselymet. A zöldségeket roppanósra főztem.
Kiszedtem a sárgarépa-karikákat és pár karalábé-hasábot, a többit botmixerrel pürésítettem. Nem kell bele sem habarás, sem más sűrítés, ezt a krumpliban lévő keményítő megteszi. Visszaöntöttem a zöldségeket, tejszínnel krémesítettem és újraforrás után még pár percig főztem.

Joyfull reggeli, avagy multinacionális alligáció

Amerikai, a sült krumpli végett, német, a fehér grillkolbász kapcsán, magyar, mert végül is én készítettem, és japán, a Joyfull-nosztalgia miatt.

Japánban az étkezés - mind az éttermek, mind a bevásárlás - rettentő drága. Spórolásképpen fél bőröndnyi zacskós kajával készültünk. Vittünk "ínycsiklandó" instant leveseket, zacskós tésztákat, császármorzsa- és túrógombóc-porokat. Egyszer-egyszer, nagy ritkán, ha hajszál híján éhen hal az ember, akkor oké, no de két hétig minden ebédre-vacsorára?! Homestay-házigazdánk látva bőséges készleteinket, az első napi reggelit leszámítva nem pakolta tele a hűtőt uborkával, mandarinnal, snack-kolbásszal és karamellkrémmel töltött hot-dog kiflivel.
Sem az otthonról vitt, sem az ott kapottak kombinálása nem hozott jóllakató eredményt, pedig a friss levegő, a sok mozgás farkasétvágyat csinált.
Ekkor lépett közbe, a fiatal, fejlődő szervezetek és a magyar hőléballoncsapat megmentője, Tanaka-san. Elvitt minket a Joyfull-ba. Joyfull egy gyorsétterem Japánban, ahol az európai ízlés kielégítésére virsli-tükörtojás-pirítós kombinációval is készülnek reggelire. Mellette természetesen van az étlapon ráktempura, rizses egytálétel, misoleves és hibrid megoldásként "Jumbo Pepper Hamburger" (ejtsd: dzsambópepehambuga), ami tulajdonképpen vaslapon sütött és tálalt darált hús, zsemle és egyéb felesleges figyelemelterelő kiegészítők nélkül. Így az ember  kizárólag az isteni, szaftos marhahúsra tud koncentrálni.
Tehát a Joyfull gyomorfelkészítő átmenet a nyugati turistáknak, mielőtt fejest ugranak a távol-keleti nyerskosztok és szusik színes kavalkádjába...

Hozzávalók 1 adaghoz
2 szem krumpli
1 db virsli vagy (jelen esetben is) sütni való fehér grillkolbász
1 db tojás
1 db szeletelt kenyér
paradicsom, uborka, majonéz a díszítéshez
olaj

A krumplit meghámoztam, kis kockákra vágtam, és olajban kisütöttem. A kolbászt bevagdostam, és a krumpli mellett azt is készre sütöttem. Legvégén a tojást tükrösre sütöttem. Megpirított, háromszögletűre vágott kenyérrel, zöldségfélékkel tálaltam.
Valóban joyful (örömteli) egy ilyen reggelivel indított nap!

Ma semmi sem az, aminek látszik 2.: Lusta rétes

Ahogy a tökfőzeléknek látszó kaporfőzelék sem tökfőzelék, úgy a lusta rétesnek hívott édesség sem rétes. Tulajdonképpen a szó klasszikus értelmében még süteménynek sem mondható. Csak egymásra szórt száraz és nedves alapanyagok, leöntve némi tejjel elkevert tojással.

De az íze fantasztikus!

Nálunk óriási népszerűségnek örvend, egyrészt az előállító szemszögéből nézve, mivel

a) pillanatok alatt kész van

másrészt a fogyasztók oldaláról, mivel

b) nagyon finom.

Ráadásul ez egy olyan desszert, amit gyerekekkel közösen is készíthetünk. Apróséfem szinte már önállóan műveli. Az állaga inkább a rizskochra, semmint rétesre hasonlít, de sebaj, nálunk az eredeti sütemény is vastag töltelékkel, jó szaftosan kedvenc. Próbáltam cseresznyével is, de nekünk inkább a savanykás ízű meggyes jött be. Finom lehet továbbá barackkal, ananásszal, erdei gyümölccsel, így is ki fogom próbálni!

Duende oldalán kapros-túrós és tökös-mákos verzió is megtalálható.

Hozzávalók egy tepsihez
200 g liszt
160 g cukor
100 g vaj
1/2 cs. sütőpor
500 g túró
3 cs. vaníliás cukor
2 tojás
2,5 dl tej
egy zacskó fagyasztott meggy (vagy befőtt)
 

A lisztet a cukorral és a sütőporral összekevertem. A vaj felével vastagon kikentem a tepsit, rászórtam a fele lisztes keveréket. Erre jött egy réteg túró - szintén a fele - rá a meggy, rá a maradék túró. Én még 1-2 extra evőkanál cukorral is megszórtam a túrót, mert hát édesen szép az élet!

A maradék 50 g vajat megolvasztottam, és eloszlattam a túró tetején. A tejet, a tojásokat és a vaníliás cukrot kikevertem, és ezt is szétöntöttem a tepsiben.

Előmelegített sütőben 180°C-on, fél óra alatt készre sütöttem.

Ma semmi sem az, aminek látszik 1.: Kaporfőzelék

Gyerekként, ahogy a legtöbb gyerek, utáltam a tökfőzeléket.
Nem tudom, hogy van ez, talán egy genetikai kód, vagy valami hormonális dolog áll a háttérben, mert amint kinövi az ember a kellemetlen menzás élményeket, és elkezd saját háztartást vezetni, valahogy előbb-utóbb mégiscsak megszereti a tököt... Velem legalábbis ez történt.
A kapornak viszont mindig is nagy rajongója voltam. Volt a kertben néhány tő kapor, és egész szezonban csipkedtem róla a hajtásokat. Akkoriban leginkább salátákat ízesítettem vele. Friss uborka, paradicsom - szintén a nagyi veteményeséből - rá egy kis kapros-sós tejföl. Mennyei volt!
Tősgyökeres pestiként sosem hallottam a kaporfőzelékről. Itt, Somogyban, azonban ez egy ismert étel. Amolyan "szegény ember vízzel főz" fogás. Mint a köményleves. Szinte a semmiből állítható elő. Két csokor kapor, ennyi kell hozzá.

A kapor egyébiránt egy nagyon hasznos fűszernövény. Earl Mindell a Gyógyfüvek bibliája című könyvében ezt írja róla:
KAPOR (Anethum graveolens)
A kaprot a bibliai idők óta termesztik illatos magja miatt. A közismert fűszernövény virágos hajtásából emésztést serkentő, szélhajtó és féregűző teát lehet főzni. Szoptató anyák a bővebb tejtermelés érdekében isszák a kaporteát. A kapormagot a rossz szájszag megszüntetése céljából szokták rágni. A növény levele és termése egyaránt jelentős mennyiségű, jó illatú illóolajat tartalmaz.

Hozzávalók
2 csokor kapor

A kapor vastagabb szárait eltávolítottam, a többi felaprítottam. Nem kell túl finomra vágni! Vízben feltettem főni, só, borsot, egy csipet fűszerköményt kevertem hozzá. Amint megfőtt a kapor, rántással sűrítettem főzelékké. Legvégén egy kevés tejszínt adtam hozzá.

Memoár egy hajdanvolt gyermekről: Sült padlizsános tészta

fotó: allmoviephoto.com

A L'ecsó óta tudjuk: "Főzni bárki tud!" - Sőt, ez nálunk a konyhában szállóige.

Van saját Apróséfem, óvodás korú, pasas nemű.

Vele hangoztatjuk gyakran ezt a bölcsességet, miközben aktívan segédkezik a konyhában. Pizzára pakolja a feltétet, tejszínhabot ver, időt mér a tojásfőző homokórával. E nőies érdeklődés mellett kifejezetten férfias a poronty, a konyhából kilépve profi módon lézerkardozik, robotokat tervez és Legóból autópályákat épít.

Bár csak "félidős" gyerekem, mégis hogy, hogy nem magamat vélem fölfedezni benne.

Amióta járni tudok, mindenféle virtuális, majd később valós formában gyakoroltam a főzés tudományát.

Először a homokozóban sütöttem a pogácsákat, amit a mamának és a szomszéd néniknek becsülettel el kellett fogyasztaniuk. Nem lehetett egy rossz szavuk sem, művészi kivitelezésű, homoporcukorral bőségesen megszórt mestermunkák voltak.

Aztán Legóból építettem konyhákat. Szinte kizárólag csak konyhákat. Fájlalom is, hogy Apróséf Legó-alapanyagaiból akárhogy is szeretném, sehogy sem jön össze egy tisztességes tűzhely vagy konyhai robot... Csak és kizárólag csillagközi romboló vagy autó!

Később a gyurmát is főzési nyersanyagként használtam: készült gyurmakenyér, gyurmavaj, gyurmasajt, gyurmaparadicsom, majd ezekből gyurmaszendvics.

Első valódi próbálkozásomra máig emlékszem. Nagymamám a szilvás gombóc tésztájából adott egy maréknyit, és én abból gyártottam az üveggolyó méretű dödölléket. A prézliruhába öltöztetett  gömböcök alig várták, hogy anyuék megcsodálják a művemet, én pedig büszke mosollyal és kizárólagossággal elfogyaszthassam kemény munkám eredményét. Bevallom, senkinek sem adtam belőle, pedig apu próbált kínálásra bírni, csak hát a saját kétkezi gombócolásnál nem volt akkor édesebb falat!

Cukrásznak is készültem hajdan, de egyetlen próbanap után bebizonyosodott, a kényszerűségből elkövetett élvezet nem nekem való.
Megmaradtam kisüzemi, családi jellegű étkeztetésnél.
Azóta is kizárólag passzióból főzök.
(A család szerencséjére szinte minden nap megvan hozzá bennem a kellő lelkesedés...)

Hozzávalók 2 fő részére
1 feszes húsú törökparadicsom*
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db paprika
1 db paradicsom
fél doboz sűrített paradicsom
1 gombóc mozzarella
grillfűszer-keverék
bazsalikom
kakukkfű
só és fekete bors

A kékparadicsomot* felkarikáztam, alaposan lesóztam, és hagytam állni legalább egy fél óráig.
Álldogálás közben kifolyatott kesernyés-sós levet lemostam, megszórtam grillfűszer-keverékkel és kiolajozott tepsiben 20-30 perc alatt készre sütöttem.
A felaprított hagymát, fokhagymát megdinszteltem, utána került bele az apróra szelt paprika, a sűrített paradicsom, legvégén a friss, felkockázott paradicsom. Sóval, borssal, bazsalikommal, kakukkfűvel ízesítettem. Rövid idő alatt majd' készre főztem, ekkor jött bele a sült, szintén kockákra vágott tojásgyümölcs*.
Utolsó kavarás előtt a mozzarella-falatkák is belekerültek.
A sajtnak elég annyi, hogy épp megolvadjon.
Makarónira kanalaztam ezt a ratatouille-ihletésű tésztaszószt.
Egy leheletnyi parmezánt szórtam rá tálalás előtt.
És a fotó kedvéért a Nap is kisütött, úgyhogy egy csipet napsugár is került a tányérba!

*padlizsán

Sajtos-fokhagymás kenyér diós sajtkrémmel

Ezt a fogást kifejezetten NEM ajánlom Szussz-nak!
Szussz ezer éve a barátnőm. Jártunk együtt iskolába, néhány munkahelyre, pizzázni, kerti partikra, töltöttem náluk karácsonyt is - nagyon szeretem.
De van egy apró hibája. Gyanús, hogy némi transilvaniai vér csörgedez az ereiben. Néhány momentum, ami ezt alátámasztja:
1. van egy fekete kutyája
Na jó, Zulu nem az a "Sátán kutyája" fajta véreb, egyszerű labrador, mérhetetlen sok kedvességgel és idétlenséggel
2. szeret otthon sötétben lenni
Ez még talán nem baj, ugye? ...de!
3. gyűlöli a fokhagymát!!!
Hát igen. Ezen a ponton többen elgondolkoztak az állítás igazán.

Szóval nem ajánlom Szussznak, sem a vámpíroknak, de ajánlom mindenkinek, aki nem tud betelni a fokhagymával!

----------------------------------------------------------------------------------------------

Hozzávalók a kenyérhez:

1,25 dl tej

1 ek. cukor

1 kk. só

15 g vaj

15 g szárított élesztő

350 g liszt

2 fej fokhagyma

100 g sajt

A tejet, a cukrot és a sót összekevertem, és felmelegítve felolvasztottam benne a vajat.

Az élesztőt kevés cukorral egy fél pohár meleg vízben elkevertem, és 10 percre félretettem, míg az élesztő felfutott. Ez idő alatt a tejes-vajas keverék is langyosra hűlt.

Közben lereszeltem a fokhagymát és a sajtot.

A lisztet keverőtálba tettem, beleöntöttem az élesztőt, illetve a tejes-vajas keveréket, és rugalmas tésztává gyúrtam.

Lefedve, meleg helyen háromnegyed óra-óra leforgása alatt duplájára kelesztettem.

Kis dobozformába téve, előmelegített sütőben, 200°C-on, kb. 20 perc alatt készre-pirosra sütöttem.

Hozzávalók a sajtkrémhez:

125 g sós, krémes (feta-jellegű) sajt

1/2 pohár tejföl

1/2 marék dió

só

bors

petrezselyem

ha még bírjátok: egy gerezd zúzott fokhagyma

A sajtot villával összetörtem, hozzákevertem a tejfölt, a fűszereket, és a durvára vágott diót.

Ha nagyon sűrű, egy evőkanálnyi főzőtejszínnel krémesebbé tehető. Fél óra alatt hűtőben kellemesen összeérnek az ízek.

Soron kívüli felismerés: Gnocchi tejszínes-parajos szószban

Nem állt szándékomban mai napon blogolni. De volt a főzés folyamatának egy mozzanata, ami írásra inspirált.
Úgy kezdődött, hogy tésztára vágytam. Nem a szokásos spagettire vagy pizzára, hanem valami másra. Nagyon szeretjük a gnocchit, eddig még azonban csak az előre csomagolt, fóliázott verzióhoz volt szerencsém. Bolti gnocchi híján, és a sürgős tészta-késztetésnek engedve vágtam bele a főzőcskézésbe.
Jó döntés volt: így egy újabb ételfélével bővült a "Mit nem veszünk meg a boltban, mert otthon is elkészíthető, ráadásul sokkal gazdaságosabban" fogások tárháza. A lista egyre gyarapodik, bevallom pirulva, a dobozos amerikai palacsinta-porral kezdődött a sor.
Palacsinta-fan vagyok, lesz még erre a közeljövőben néhány utalás. Kezdő háziasszony koromban, úgy gondoltam, ez valami nagyon összetett és különleges recept lehet - minimum egy atom-tengeralattjáró tervrajza ér fel a bonyolultságával - azért adják olyan piszok drágán azt a doboznyi kincset.
Jamie Oliver első könyvéig szilárdan tartotta magát ez az elképzelés. Aztán, mit tehettem mást, jóízűt nevettem magamon (és a hozzám hasonló naivakon), mikor kiderült, 3 tojás, liszt és tej az összes hozzávaló.
Legutóbb a szintén méregdrága tortilla lappal jártam hasonló cipőben, most pedig a gnocchi került terítékre.
Konzekvencia: minél drágább a dobozos, annál egyszerűbb a házi! És az ízekről, meg a tartósítószer-, illetve adalékanyag-mentességről ne is beszéljünk.
Na, jól elkalandoztam!
Vissza az inspiráló élményemre:
Nekiálltam kevéssé elegánsan szólva NUDLIT gyúrni. Ragacsos a tészta, sok lisztet vesz fel, olyan az ember keze tőle, mintha jó vastagon hámlana. (Bocs a vizualitásért, nem tudom másként jellemezni.) A villa után nyúltam, hogy lehúzzam az ujjaim közé ragadt kenőcsöt, és a nagymamám mozdulatát láttam viszont. Ő is épp így szabadult meg a kezét borító tésztától.
Az önkéntelen tettem mögött generációk sora bontakozott ki, ő is éppen így látta az anyósától, aki az édesanyjától, aki tán a nagyanyjától. Talán én is éppen ilyen észrevétlenül örökítem tovább ezt a gesztust, az engem követő, konyhában lebzselő legfrissebb nemzedékre...
A főzés egy hihetetlen meditatív pillanat: múlt, jelen és jövő összeolvadása. Benne van az otthonról hozott ízek keresése, az ellesett mozdulatok, az itt és most formált anyagok, az ihlet és a kreativitás, a vasárnapi ebédek továbbadott öröksége...

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Hozzávalók 4 személyre:

6 db hajában főtt, összetört burgonya
2 kk. só
őrölt bors
kb. 15 ek. liszt
1 tojás
2 nagy marék zsenge spenótlevél

2 ek. vaj
3 gerezd fokhagyma
só, bors
1 doboz főzőtejszín
reszelt kecskesajt

A burgonyát sóval, borssal, liszttel és tojással sima, rugalmas, nem ragacsos, de nem is kemény tésztává gyúrtam. (A burgonya fajtájától függ, hogy mennyi lisztet igényel, ezért ez a mennyiség csak hozzávetőleges!)

A tésztát kígyóformájúra nyújtottam, ujjnyi darabokra vagdaltam, és a darabokból kis nudlikat formáztam. Minden egyes darabot lisztes villával ellaposítottam. Az egész folyamat újabb lisztezést igényel, különben égre-földre ragadni fog.

A kész gnocchi-kat forrásban lévő sós vízbe dobtam. Meg kell várni, míg feljön a víz tetejére, 1-2 percig még főzni, és utána vajra szedve enyhén átpirítani. Kisebb adagokban főzzük!

Amíg főtt, elkészült az öntet: vajon megfuttatott, összezúzott fokhagymára dobtam a spenótleveleket, és folyadék hozzáadása nélkül megfonnyasztottam őket. Sóztam, borsoztam, felöntöttem főzőtejszínnel. Pár percnyi forralás után krémesre turmixoltam.

Tálalásnál a gnocchikat leöntöttem a parajos mártással, tetejére reszelt kecskesajtot szórtam.

VKF 34. Érzékek felkorbácsolása: feketekagyló paradicsomos-fokhagymás szószban

ERÓSZ

kitapogatjuk

egymás határait

Ezt a fogást tulajdonképpen a véletlen adta.
A mai bevásárlásnál láttuk, hogy rövid szavatosság miatt felére árazták a feketekagylókat. És mivel ennél tökéletesebb előételt nem is találhattunk volna: vettünk egy dobozzal.

Hozzávalók:
1 doboz héjas feketekagyló provancale szószban

Az elkészítése végtelenül egyszerű, mivel készételről van szó. A csomag tartalmát egy serpenyőben felmelegítjük, és frissiben - esetleg egy kis citrommal meglocsolva - tálaljuk.

A fogásban szereplő, afrodizáló hatású összetevők:
- kagyló
- paradicsom
- fokhagyma

VKF 34. Szűzies csábítás: szűzpecsenye rózsabors mártásban

FÍLIA

egymásba nézünk

és végtelennek tetszik

és végtelenül tetszik
amit látunk

Amikor nekiálltam a menü megtervezésének, bevontam a szintén asztrológus Kedvest.
Milyen lehet Mars és Vénusz találkozásából megszülető tökéletes Harmónia? - merült fel bennünk a kérdés. Kell bele valami hús, mert az olyan férfias. A fokhagyma és a bors, egyértelműen a Mars fűszere, amit a sűrű tejszínmártás lággyá, vénuszivá tesz. A rózsaborsot, pedig mintha a kettejük érzéki találkozás hozta volna létre... Ez volt az alap - vagyis a rózsabors. E köré kerítettem ezt a fogást.

Hozzávalók:
1 db sertésszűz
3-4 gerezd fokhagyma
zöldfűszer keverék: petrezselyem, zeller, rozmaring, lestyán
só, fekete bors, fűszerkömény
1 doboz főzőtejszín
2 ek. vaj
2 ek. liszt
kevés tej
egész és darált rózsabors

A szűzpecsenyét megmostam. Ő nem veszített szüzességéből azzal, hogy a hártyákat is eltávolítottam. Sóval, borssal, köménnyel fűszereztem, majd a zöldfűszer-keverékbe hempergettem. Sütőzacskóba dobtam a héjas fokhagymákkal irulni-pirulni.
A mártás gyanánt sűrű besamelt készítettem: a felolvasztott vajba kevertem a lisztet, világos rántást kevertem, és tejjel, főzőtejszínnel, sóval, darált és szemes rózsaborssal, a sült fokhagymával együtt krémesre mártássá sűrítettem. A kész öntetet a forró hússzeletekre kanalaztam.
Petrezselymes, tesiben sült újburgonyával körítettem.

A fogásban szereplő, afrodiziáló hatású összetevők:
- a zöldfűszer-keverék minden egyes hozzávalója
- fűszerkömény
- rózsabors
- fokhagyma

A vacsora mellé egy üveg Merlot Rosé dukált, selymes, könnyű bor, ami minden fogáshoz remekül passzolt. Persze flancolhattunk volna pezsgővel, fehér borral fogásonként, de nekünk így is megfelelt. A vacsorát a Bor, mámor, Provance-szal zártuk, ami tökéletesen illet a menüsorhoz.

 fotó: coffeecup.hu

VKF 34. Édes bűnbeesés: baklava

AGAPÉ

egymás vagyunk

Hát ezzel a desszerttel alaposan bűnbe estünk. Mondhatnám, hogy egy tepsi két személyre, mert ha csak az ízekre és nem a józan eszünkre hallgatunk, egy ültő helyében elfogyott volna.
Bevallom, amíg meg nem kóstoltam a házi verziót, nem voltam igazi baklava-rajongó.De mivel én készítem, szabályozni tudom a krémességet és az édességet. Nálunk mindenki a sziruppal alaposan átitatott, de nem émelyítően édes süteményt kedveli.
Fűszeres, ragacsos, mézes, kellőképpen, de semmiképp sem émelyítően édes - egy aphrodite-i lakoma méltó záróakkordja.

Hozzávalók:

350 g darált dió-mogyoró-mandula vegyesen
2 tk. őrölt fahéj-kardamom-csillagánizs keverék
(Mézeskalács fűszerkeverék is jó)
450 g cukor
220 g vaj
2 csomag réteslap (400 g)
1/2 citrom reszelt héja
3 dl víz
2 ek. (akác) méz

A darált diókeveréket 1 tk. fűszerrel és 150 g cukorral összekevertem, a vajat megolvasztottam.
Egy tepsit kikentem vajjal, erre jön egy réteg rétestészta. Olvasztott vaj, réteslap, háromszor megismételve. Utána egy réteg dió. Vaj, réteslap, háromszor, ismét dió. A tetejére megint 4 rétegben vajas réteslap. A tepsi méretéhez igazodva, a közbülső rétegekben "patchwork-öztem" a réteslapokat, de arra ügyeltem, hogy a tetején és az alján viszonylag egyben legyen.
Így nyersen bevagdostam háromszög alakban a tésztát, és már mehetett is az előmelegített, 200°C-ra hevített sütőbe. Kb. fél óra alatt készre sült.
Közben elkészítettem a cukorszirupot a maradék alapanyagokból.
Kissé meghűtöttem, és a kész baklavára öntöttem.

A fogásban szereplő afrodizálú hatású összetevők:
- diófélék
- méz

Aphrodité asztala: a kihívás vonzása

(Némi zárójeles magyarázat:
Nem akartam gasztro-blogot. Gondoltam, untig elég az is, ami van. De Duende kiírása nem hagyott nyugodni, asztrológiával pedig nem akartam a finom falatokat keverni, így létrehoztam ezt a receptes oldalt. Talán csak a VKF-hez, talán más egyébhez is: majd elválik!) 

Fodor Ákos:

HÁRMASOLTÁR

(a teljes vers a menübe ágyazva)

A legősibb női bölcsességek egyike: a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út.
Ezért a legtöbb kultúrában az asszonyok pontosan tudták melyik étel, melyik növény vagy fűszer mire való, és ezekkel ízesítve, hogyan csavarinthatják el szívük választottjának a fejét és egyéb becses testrészeit.
Az én csábító menüm a következő:

Ki is az a Nagy Levin?

"- Ön kicsoda? - kérdezte a tábornok, amikor leült közénk.
- Tábornok úr - jelenti férfias leplezésével a tragikus ténynek -, én Levin vagyok... Személyesen!!!
- Hm... Igen?.. - A finom modorú tábornok kissé zavarban volt. - Mintha már hallottam volna... De nem emlékszem...
- Örülök, hogy tréfál velem, tábornok úr - mondja egy kigúnyolt mártír mosolyával.
Az excellenciás zavartan nézett ránk. Igazán szégyellte, hogy nem ismeri Levint.
- Hogy is mondjam... rémlik előttem, de mégis... ha megmondaná.
- Rajta, urak! - fordult felénk öntelt, diadalmas mosollyal. - Mondják meg őexcellenciájának, hogy ki is hát Levin?!
Valamennyien nagy zavarban voltunk. Végül az őrmester szitkozódva ugrott fel, és rárivallt Levinre.
- Mondja meg végre, hogy ki maga?! Tudja meg, hogy a kutya sem sejti!
- Gúnyolódásuk nem sért. Az irigységet megszoktam - felelte megvető kacajjal, és hátrasimította ősz fürtjeit.
Azontúl nem szólt senkihez. Egy távoli sarokban ült gőgösen, elfordított fejjel, és hallgatott.
Úgy látszik, hogy sohasem tudjuk meg, ki volt ez a nagyszerű ember."

Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában

Gyerekkoromban nagymamám megszerettette velem a könyveket. Faltam mindent, egyszer, kétszer, százszor olvastam őket: lefekvés előtt, reggeli közben, buszon utazva, kádban ülve. Könyv volt az ajándék tőle, karácsonyra, születésnapra, bármilyen ünnepre. Jöhetett szinte minden, egyedül a ponyvát nem tűrte. A fáskamrában várták sorsukat a kiutált művek. Vonzottak ezek a titkos-tiltott irodalmak, szívesen turkáltam közte, és mentettem ezt-azt a tűzhalál elől. Volt persze köztük valóban szemét is, de néha akadt egy-egy kincs. Köztük Rejtőt is. Hogy ő miért  került számkivetettségbe, csak a nagyanyai cenzúra tudná felidézni. Talán mert valaha rásütötték a ponyva bélyegét, amit ugyebár a kultúrsznobizmus sohasem bocsát meg.
Ártatlan, kíváncsi lélekkel vettem kézbe a Tizennégy karátos autót. És hatalmasakat nevettem elsőre. Aztán másodszorra is. Századszorra megint. Azóta is akárhányszor veszem kézbe, felüdít, kikapcsol, elvarázsol Rejtő bármely műve.
P. Howard időben mérve tudom, hogy nincs műfaji, írói, témabeli megkülönböztetés: van a jó és a rossz könyv. Ami nekem tetszik és ami nem. Pont.

Idő közben a regényalakok fogalommá, a rejtői mondatok szállóigévé nőtték ki magukat bennem.

És bár az író jóízű élet- és ételszeretete átragyogja a műveit, a különc, magának való, fejedelmi önérzetű öreg börtönszakács alakja és filozófiája számomra (szintén haspárti lévén) valódi kincs.

Ha az ember szeret enni, semmi sem lehetetlen.
Ha úgy hozza az élet, a "finoman cserzett bőrdíszműből szükség esetén tűrhető ragut tud készíteni".