Vannak borok, melyek érett-nyár illatúak. Olyan a színük, mint egy aranyló délután utolsó pillanata, mielőtt a nap búcsúzva az ég alja felé fordul. Selymesek, simogatóak. Megnyitják a szívet, megnyugtatnak, ráébresztenek a boldogságra. Ezek a borok olyanok, mint a szerelem.
Vannak borok, melyek könnyűek, lágyak, befogadóak, mint az óceán és a rajta végigfutó szellő. Játékosak, mégis végtelenek. Minden kortyban ott rejtőzik a múlt és a jövő. Kapukat nyitnak meg, álmodni engednek, hinni-bízni tanítanak, csodákat láttatnak. Ezek a borok olyanok, mint a szerelem.
A szerelem olyan, mint ezek a borok: egyszerre érzéki vörös, fenséges naparany, időtlen-törékeny elefántcsont fehér. Minden pillanatban más-ízű. És ettől olyan varázslatos.
