A napforduló mágiája: étcsokoládés-levendulás meggylekvár

Nem direkt csinálom, de valahogy így rendeződnek a dolgok odafent és idelent. A tavalyi narancsos-sáfrányos sárgabaracklekvárt épp az Oroszlán jegybelépéskor főztem be, ezt a varázslatos ízharmóniát pedig a mostani napfordulókor palackoztam be.
Némi kis abrakadabrával fűszerezve...

Hozzávalók kb. 10 kis üveg lekvárhoz:
3 kg magozott meggy
500 g cukor
1 csomag 3:1 zselésítő
300 g jó minőségű étcsokoládé
2 evőkanál levendulavirág-szirom
titkos összetevők a napfordulós mágia kedvéért

Június 21-én  /természetesen más napokon is nekiláthatunk a befőzésnek, de akkor kispóroljuk belőle a nyárközép varázslatát/, napnyugtakor /vagy más időpontban/ fogunk egy hatalmas rézüstöt /esetleg egy hagyományos fazekat/ és beleöntjük a saját kezűleg szedett, mosott, magozott, válogatott /piacon vett/ meggyszemeket és a cukrot.
A levendulavirágszirmokat egy evőkanál mézbe keverjük, melléteszünk egy rózsatopázt és a lenyugvó nap simogató aranyfényében hagyjuk, hogy magukba szívják a mágikus energiákat /ez a mozzanat természetesen normális esetben elhanyagolható/.
A topáz - nevének jelentése tűz - jelképezi ebben az esetben a napfordulók szent máglyáját. Oltalmaz a boszorkányság ellen, pénz- és szerelemvonzó kristály.
A meggyet és a cukor legalább egy órán keresztül gyakran kevergetve (három keverés az óramutató irányába, egy ellenkezőleg) /vagy tetszés szerinti ritmusban/ főzzük.
Lehúzzuk a tűzről az üstöt /fazekat/ és modern kori mágiával /botmixerrel/ darabosra törjük a lekvárt.
Belekeverjük a kockákra tört csokoládét és a zselésítőt. Újabb tíz percig főzzük, míg a csokoládé elolvad benne. Végül hozzáadjuk a topáztalanított mézes levendulát /vagy csak simán beleszórjuk a virágszirmokat/.
Még forrón üvegekbe töltjük és légmentesen lezárjuk.
Figyelmeztetés: a mágikusan készített lekvárt csak mértékkel fogyasszuk, komoly függőséget okoz! :)

Aki kíváncsi a "hétköznapi" receptre és arra, hogyan készül a hagyományos meggydzsem, hamarosan elolvashatja a Mindennapi nő oldalán.

Sonkás gombóc

Skandinávia közelebb van Zalához, mint azt gondolnánk. Legalábbis bizonyos gasztronómiai értelemben.
Nyugati megyénkben létezik ugyanis egy darált pörkölthússal töltött étel, aminek az alapja az a burgonyás tészta, amit a szilvás gombócról vagy a gnocciról jól ismerünk. Azonban ebben az esetben a kifőzött gombócokra nem zsemlemorzsa, hanem pörköltszaft kerül.
Ezt a hagyományos receptet  Duende "húsvétiasította" úgy, hogy a maradék főtt sonkát csomagolta bele.
Erről a verzióról pedig kiderült, hogy a svédek is ismerik, ők pirított hagymával elkevert, darált füstölt karajt tesznek bele és olvasztott vajba hempergetik.
Így én - félúton Egerszeg és Stockholm között - lazán legyűrtem a csekély 1393 kilométernyi távolságot.
Kicsit innen, kicsit onnan merítettem ötletet, míg végül megszületett a saját zalai-svéd sonkás gombóc receptem.
Recept a Mindennapi nő oldalán.

töltelékek várják a csomagolást