H-44, réteges csokoládétorta

Tesókám születésnapjára igazi "királylányos" tortát ígértem. Volt ebben minden, ami szerintem passzol a kategóriába: csokoládés-brownies tésztalap, marcipán, tejszín, meggylekvár, arany színű rózsa, rózsaszínű cukorka.

Hozzávalók:
a tortalaphoz
250 g étcsokoládé
150 g vaj
4 dl víz
2 tojás
265 g liszt
265 g cukor
1 kávéskanál sütőpor
csipet só

a rétegezéshez
200 ml tejszín
1 csomag habfixáló
3-4 evőkanál meggylekvár
100 g étcsokoládé
75 g vaj
200 g marcipán
porcukor

A tortalaphoz egy vastag falú lábosban felolvasztjuk a csokoládét a vajjal és a vízzel. A tűzről levéve langyosra hűtjük. Kézi habverővel a tojást és a csipet sót felverjük, apránként hozzáadjuk a csokoládés keveréket, majd a cukrot. Legvégén beleforgatjuk a sütőporral elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük a masszát, és 170°-ra előmelegített sütőben kb. másfél órán keresztül sütjük. Akkor jó, ha a közepe még krémesen puha, de már nem ragad rá a beleszúrt tűre (brownie-jellegű tésztát kell kapnunk).
A kész tortát a formában hagyjuk kihűlni, majd négyfelé vágjuk.

A tejszínt kevés porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük.
A csokoládét vízgőz felett felolvasztjuk, kissé hűlni hagyjuk, majd 2-3 evőkanál porcukorral és a vajjal habosra keverjük.
50 g marcipánt tortalap-méretűre nyújtunk.
Az első tortalapot megkenjük meggylekvárral, ráborítjuk a következő lapot.
Erre jön a kinyújtott marcipán, majd a tejszín fele és egy újabb tortalap.
Ezt megkenjük a csokoládékrémmel és rátesszük a torta tetejét.
Az egész tortát megkenjük a maradék tejszínnel.
150 g marcipánt kinyújtunk és beborítjuk vele a tortát. (Nekem kevesebb volt itthon, ezért kellett egy kicsit "csalni" a díszítésnél).

készülnek a rétegek

a torta belülről

az ünnepelt

az a bizonyos régi-régi családi fénykép

♥ BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, DRÁGA TESÓKÁM! ♥

Red velvet, vagyis vörös bársony torta

Közlemény: drága barátaim! Sajnálattal értesítelek benneteket, hogy mostantól megvágott tortákat kaptok ajándékba. Tarthatatlan, hogy nem tudom feltenni a blogra a torták belsejét illusztráló fényképeket, mert képtelen vagyok esti világításban normális fotót készíteni róluk.
Tisztelettel, kelt, dátum, aláírás, satöbbi...
:)
Na, jó, ez persze csak vicc, de tényleg nem tudtam lefotózni a torta lényegi belsejét. A vörös bársony nevet arról kapta, hogy az ételfestéktől a piskóta mélypiros színt kap. (Az eredeti receptben kakaópor és író adja ki ezt a színhatást. Állítólag. Nem próbáltam. Viszont valódi horrorisztikus hatásokat értem el a konyhában az ételszínezéktől.)
A krém egyszerű tejszínes mascarpone, a lényeg, hogy a világos színe jól elüssön a tészta vörös bársonyától. A torta nem túl bonyolult, mégis a szokatlan színektől van benne valami kis rendkívüliség. Egy csipet Moulin Rouge-feeling.

Hozzávalók:
5 tojás
5 evőkanál cukor
2 evőkanál olaj
2 evőkanál joghurt
2 evőkanál kakaópor
egy kis üveg piros gél ételfesték
4 evőkanál liszt
késhegynyi sütőpor
csipetnyi só
250 g doboz mascarpone
2 dl tejszín
porcukor
150 g fehér marcipán
3-4 evőkanál málnalekvár

180°-ra előmelegítjük a sütőt.
A tojásokat a sóval és a cukorral habosra keverjük. Hozzáadjuk a joghurtot, az olajat és az ételfestéket, végül a sütőporral és kakaóval elkevert lisztet. Sütőpapírral bélelt tortaformába öntjük a masszát.
20-25 perc alatt (tűpróbáig) sütjük. Ha teljesen kihűlt, három lapba vágjuk és két lapot megkenünk málnalekvárral.
A tejszínt ízlés szerint porcukorral kemény habbá verjük, majd óvatosan a mascarponéhoz forgatjuk. Az alsó és a középső tortalapot megtöltjük vele, végül a maradék krémmel bevonjuk a torta külsejét is.
A marcipánt porcukros felületen kinyújtjuk, végül beburkoljuk vele a tortát.

az álneves ünnepeltem, HBD!

Prinsesstårta - hercegnőtorta

Huszonöt évesen minden lány hercegnő. Hamvas, bájos, üde és szabadosan ártatlan.
Hajaj, rég volt szép idők... Bezzeg akkor senki nem sütött nekem ilyen tortát, kénytelen leszek tíz évvel később hercegnővé avatni magamat. :)
De most egy valóban negyed évszázados szülinapjára készült ez a hagyományos svéd sütemény.
Piskóta, vaníliakrém, pikáns lekvár és zöld marcipán királyi házassága.
A recept először 1930-ban jelent meg egy szakácskönyvben, a torta népszerűsége Svédországban azóta sem csökkent.

Hozzávalók:
4 tojásból piskóta
2 tojás sárgája
3 dl tej
3 evőkanál cukor
1 evőkanál vaníliás cukor
2 púpos evőkanál liszt
3 dl tejszín
fél csomag habfixáló por
piros bogyós lekvár (málna, ribizli)
200 g zöld marcipán
porcukor

A piskótát vágjuk három részre.
A krémhez keverjük el a tojássárgáját a kétféle cukorral, a liszttel, majd lassan öntsük hozzá a tejet. Keverjük csomómentesre, majd vízgőz felett főzzük sűrű krémmé.
2 dl tejszín verjünk kemény habbá, majd forgassuk a kihűlt vaníliakrémhez. Tegyük 20 percre hűtőszekrénybe.
Az alsó piskótalapot kenjük meg lekvárral, vaníliakrémmel, ismételjük meg, majd az utolsó piskótalappal fedjük be a tortát.
A maradék 1 dl tejszínt a habfixálóval verjük kemény habbá, majd vonjuk be vele a torta tetejét és oldalát.
A marcipánt porcukros felületen nyújtsuk ki, tekerjük fel a sodrófára és óvatosan burkoljuk be vele a tortát.
Végül szórjuk meg porcukorral.
Díszíthetjük még rózsaszín marcipánrózsával is.

Hirtelen felindulásból elkövetett újévi malackodás

A hirtelen felindulásból elkövetett sütés hátránya, hogy átgondolatlanul, felkészületlenül, sőt, a megfelelő alapanyagok nélkül lát neki az ember a kivitelezésnek. Így pedig rögtönözni kényszerül.
Ezért én most Sherlock Holmes-i leleményességgel alkottam újévi malac-sütiket, még a drágakőcsipeszemet is bevetettem. Bár unokaöcsém szerint kár volt, mert akárhogy is igyekeztem, "nyomi" malackák sikeredtek... (Remélem, nem kritikusnak készül a gyerek.)

Karácsony táján krimi lázban égek (talán az áhítat ellensúlyozása végett), így Agatha Christie egy rigmus erejéig megihletett:

Tizenkét kicsi szerencsemalac

Tizenkét kicsi szerencsemalac újév napján született,
egyiket Peti falta be, így maradt tizenegy.

Tizenegy kicsi szerencsemalac vidám rózsaszín,
marcipánba harapott Gábor, s maradt már csak tíz.

Tíz kicsi szerencsemalac a családi kedvenc,
Hajni szeretett egyet, és megmarad kilenc.

Kilenc kicsi szerencsemalac lencse után jó,
anyu választ egyet, így nem marad csak nyolc.

Nyolc kicsi szerencsemalac nem igényelt varázsigét,
egyet én eszem meg, így maradt már csak hét.

Hét kicsi szerencsemalac sorsa ingatag,
egy Ádámhoz került, nem maradt csak hat.

Hat kicsi szerencsemalac szomszédolni jött,
Pali félretett egyet, és így maradt meg öt.

Öt kicsi szerencsemalac, szájában lóherék,
egy után Kati nyúl, s nem maradt csak négy.

Négy kicsi szerencsemalac gazdáit várom,
Eni lett az egyik, s maradt már csak három.

Három kicsi szerencsemalac mázlit hozni jő’,
egyet Ádám kap ki, s megmaradt kettő.

Két kicsi szerencsemalac végzete után megy,
Dórinak is jut egy, és fennmaradt még egy.

Egy kicsi szerencsemalac vígan integet,
András kapja az utolsót, már többen nincsenek...

a nyomozati tetthely

Hozzávalók:
12 darab tetszőleges muffin
(bármivel ízesíthetjük, én kakaóport, fehércsoki-forgácsot, csokoládépasztillát, cukrozott narancshéjat kevertem a tésztába)
az egyik muffinba még sütés előtt elrejtettem egy szerencsehozó pénzérmét
sárgabaracklekvár
rózsaszínű marcipánmassza

csokoládéforgács
zöld cukorlevelek

A rózsaszín marcipánmasszát fehérből és egy kevésnyi vörösből állítottam elő. Tizenkét adagra osztottam, majd két sütőpapír között vékonyra nyújtottam.
A muffinokat ecsettel megkentem lekvárral, és beborítottam a marcipánnal.
A malacok orra marcipánnal burkolt csokoládépasztilla, szemük  étcsoki forgács.
A négylevelű lóherék a karácsonyi díszítőcukorból kiválogatott mini zöld fenyőfák.

A malacok minden fogyasztójuknak egész évre szerencsét hoznak, de a pénzt rejtő malac kiválasztása extra mázlit jelent. A felfedezője pedig... na, vajon ki lehet?