Édes narancslekvár pikáns felhanggal

Kérem, aki ilyen narancslekvárt kap tőlem karácsonyra, az tegyen úgy, mintha nem látta volna ezt a bejegyzést! Köszönöm! :)

Szóval, elkészült a narancslekvár - tündérkijájlány nyelven szólva najancslepkár.
Két dolgot állapítok meg minden egyes lekvárfőzés alkalmával:
1. soha többet, mert még a plafon is ragad a gyümölcstől
2. legközelebb is, mert ez isteni lett!!

A két megállapítás paradoxonnak tűnik, de nem az. A konyhatakarítástól a kóstolásig megváltozik az ember viszonyulása a lekvárhoz.

Hozzávalók:
kb. 3,5 kg narancs
kb. 750 g cukor
egy rúd vanília
1 csomag 2:1 zselésítő

A narancsokat alaposan megmostam (forró víz, tiszta dörzsi szivacs), majd zöldséghámozóval vékonyan lehámoztam a héját.
A fehér hártyát levagdostam a gyümölcshúsról, azt felkockáztam, lecukroztam,  hozzákevertem a narancshéjat, a vaníliarudat, és úgy másfél órán keresztül kis lángon, gyakran megkeverve főztem.
Kiszedtem a vaníliát, botmixerrel összetörtem a lekvárt, hozzáadtam a zselésítőt, és újabb kevergetős 10 perc főzés következett.
Kimosott, kiszárított üvegekbe töltöttem, forrón fejre állítottam őket.
Hat darab sorszámozott példány lett belőle.

A napforduló mágiája: étcsokoládés-levendulás meggylekvár

Nem direkt csinálom, de valahogy így rendeződnek a dolgok odafent és idelent. A tavalyi narancsos-sáfrányos sárgabaracklekvárt épp az Oroszlán jegybelépéskor főztem be, ezt a varázslatos ízharmóniát pedig a mostani napfordulókor palackoztam be.
Némi kis abrakadabrával fűszerezve...

Hozzávalók kb. 10 kis üveg lekvárhoz:
3 kg magozott meggy
500 g cukor
1 csomag 3:1 zselésítő
300 g jó minőségű étcsokoládé
2 evőkanál levendulavirág-szirom
titkos összetevők a napfordulós mágia kedvéért

Június 21-én  /természetesen más napokon is nekiláthatunk a befőzésnek, de akkor kispóroljuk belőle a nyárközép varázslatát/, napnyugtakor /vagy más időpontban/ fogunk egy hatalmas rézüstöt /esetleg egy hagyományos fazekat/ és beleöntjük a saját kezűleg szedett, mosott, magozott, válogatott /piacon vett/ meggyszemeket és a cukrot.
A levendulavirágszirmokat egy evőkanál mézbe keverjük, melléteszünk egy rózsatopázt és a lenyugvó nap simogató aranyfényében hagyjuk, hogy magukba szívják a mágikus energiákat /ez a mozzanat természetesen normális esetben elhanyagolható/.
A topáz - nevének jelentése tűz - jelképezi ebben az esetben a napfordulók szent máglyáját. Oltalmaz a boszorkányság ellen, pénz- és szerelemvonzó kristály.
A meggyet és a cukor legalább egy órán keresztül gyakran kevergetve (három keverés az óramutató irányába, egy ellenkezőleg) /vagy tetszés szerinti ritmusban/ főzzük.
Lehúzzuk a tűzről az üstöt /fazekat/ és modern kori mágiával /botmixerrel/ darabosra törjük a lekvárt.
Belekeverjük a kockákra tört csokoládét és a zselésítőt. Újabb tíz percig főzzük, míg a csokoládé elolvad benne. Végül hozzáadjuk a topáztalanított mézes levendulát /vagy csak simán beleszórjuk a virágszirmokat/.
Még forrón üvegekbe töltjük és légmentesen lezárjuk.
Figyelmeztetés: a mágikusan készített lekvárt csak mértékkel fogyasszuk, komoly függőséget okoz! :)

Aki kíváncsi a "hétköznapi" receptre és arra, hogyan készül a hagyományos meggydzsem, hamarosan elolvashatja a Mindennapi nő oldalán.

Mangó chutney

Az indiai konyha egyik jellegzetessége a chutney (csatni), ami fűszerekből, illetve zöldségekből, gyümölcsökből készül. Egyszerre lekvár, savanyúság és mártás, ezért elsősorban más ételek mellé fogyasztják.
A mangócsatni illatos gyümölcsből, cukorból, csípős chiliből, savanykás almaecetből, csipetnyi sóból, kesernyés gyömbérből és pikáns fűszerekből készül, így egyesítve mind az öt alapízt.
Sült húsok, halak, tenger gyümölcsei mellé kínáljuk.

Hozzávalók:
3 nagy zöld (nem túl érett) mangó
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál friss, reszelt gyömbér
2 kisebb chilipaprika
1,8 l víz
5 evőkanál almaecet
10 evőkanál nádcukor
2 teáskanál currypor
3 kávéskanál só
3 in 1 zselésítő

A mangót hámozzuk meg, húsát vágjuk le a középen lévő nagy magról, és kockázzuk fel. Sózzuk le és tegyük félre.
A fokhagymát aprítsuk fel. A chili ereit, magjait kaparjuk ki, és vágjuk nagyon vékony csíkokra.
A vizet az ecettel és a cukorral forraljuk fel, adjuk hozzé a gyömbért, a fokhagymát, a curryt, végül pedig a mangót. Néhányszor megkeverve főzzük 30-40 percig.
Botmixerrel egy kicsit törjük össze a gyümölcsöt, de ne teljesen. A chutney darabosabb állagú, mint egy hagyományos lekvár.
Keverjük hozzá a chilipaprikát és a zselésítőt. Kevergetve főzzük további 8-10 percig.
Forrón töltsük steril üvegekbe.

(A zselésítőt elhagyhatjuk, akkor azonban kevesebb vizet használjunk.)

Narancsos-sáfrányos sárgabarackdzsem

Nem hazudtolhatom meg magamat, még egy egyszerű baracklekvár esetén is bonyolítottam. Ilyen vagyok, a konyhában is az izgalmakat, az újdonságokat keresem…

Hozzávalók:
5 kg sárgabarack
1,5 kg cukor
1 rúd vanília
1 narancs reszelt héja
fél narancs leve
frissen reszelt szerecsendió
1-2 kávéskanál sáfrány
2 csomag 2:1 dzsemfix

A barackot néhány percre forrásban lévő vízbe mártjuk, majd kimagozzuk és lehúzzuk a héját. Fazékba tesszük, lecukrozzuk. A vaníliarúd belsejéből kikaparjuk a magokat,
és a rúddal együtt a gyümölcshöz adjuk. Hozzákeverjük a többi fűszert és a narancslevet, majd kis lángon, időnként megkeverve legalább egy órán keresztül főzzük.
Lehúzzuk a tűzről, kihalásszuk a vanília rudat, majd botmixerrel dzsemesítjük. Legyünk nagyon óvatosak a forró lekvárral!
Visszatesszük a lángra, és belekeverjük a dzsemfixet. Folyamatosan kevergetjük, míg sűrűsödni nem kezd.
Forrón kisebb (tökéletesen tisztára mosott és megszárított) üvegekbe töltjük, és azonnal rácsavarjuk a tetőt.

Christmas chutney, vagyis karácsonyi gyömbéres csatni

"Csatni (hindi: catni, angol: chutney)
Édes, de nem lekvár, savanyú, de nem savanyúság, fűszeres és gyakran égetően csípős, de nem ételízesítő, ám túl tömény ahhoz is, hogy köretként, főzelékként egyszerre nagyobb mennyiségben fogyasszunk belőle. Nem olyan híg, mint egy mártás; darabos, nem pedig krémszerű, mint egy püré. Zöldségből-gyümölcsből főzik, ecettel-cukorral tartósítják, inkább elteszik, mint frissen tálalják. Hidegen szokták fogyasztani. Indiai eredetű, de az angolszász világ régen a magáévá tette, és egyre terjed tovább. Eredetileg mangóból és más trópusi gyümölcsökből készül, hagymával, mazsolával, de ha megértjük a filozófiáját, helybéli alapanyagokból is főzhető kiváló csatni. Érdemes kísérletezni!
A magyar konyhába is beilleszthető: vadhúsok mellé áfonya helyett, főtt marha és egyéb leveshúsok mellé torma, mustár, paradicsomszósz helyett. Bármikor feladható saláták, savanyúságok, kompótok, a megszokott mártások helyett. Kiegészítheti a hideg vagy meleg előételeket."

Terebess

Ez az alapvetően édes csatni remek kacsához, halhoz, de tölthetjük akár palacsintába, süteménybe.

Hozzávalók 6 kisebb üveghez
4-5 alma
2 vilmoskörte (a két gyümölcs együtt 1 kg)
2 citrom, 2 nagyobb narancs és 1 mandarin leve
1 gyömbér
100 g mazsola
100 g szárított ananász és papaja kocka
500 g cukor
1 zacskó dzsemfix
1-1 rúd fahéj és vanília
10 db szegfűszeg

Az almát és a körtét meghámozzuk, magházát kivágjuk és felkockázzuk. A citrusok levét kifacsarjuk és azonnal beleforgatjuk a felvágott gyümölcsöket, nehogy megbarnuljanak.
A gyömbért nagy lyukú reszelőn lereszeljük és a cukorral együtt a gyümölcshöz adjuk.
Beledobjuk a fűszereket.
5-6 óráig lefedve állni hagyjuk.
A mazsolát és a szárított gyümölcsöket forró vízzel átmossuk.
A gyümölcsökből kiszedjük a fahéjrudat, a vaníliát és a szegfűszeget, majd merülőmixerrel összeturmixoljuk, végül egy szűrőn átpasszírozzuk.
Hozzáadjuk a dzsemfixet, visszadobjuk a fűszereket, beleforgatjuk a mazsolát, az ananászt, a papját, felforraljuk és úgy 10 percig bugyogva főzzük.
Újból kiszedjük a fűszereket, és még forrón kimosott, szárazra törölt üvegekbe töltjük.