Focaccia

Az elegáns - vagy mások szerint káromkodásértékű - elnevezés tulajdonképpen egy egyszerű lepénykenyér, amolyan kis pizza-féle, tetején megrakva ezzel-azzal. Mondhatnám, hogy a lustaságom vitt rá megint, mert inkább dagasztok, mint kenyeret vásárolok, de most teljesen más volt a motiváció.
Azt álmodtam, hogy ILYET sütök. Az álmokat pedig előbb-utóbb valóra lehet váltani! ;)

A valóságban pontosan olyan lett, mint ahogy megálmodtam: fél csomag szárított élesztőt és két teáskanál cukrot elkevertem egy fél bögre meleg vízben, megfuttattam. Úgy 300 g lisztet, két kávéskanál sót összekevertem, ehhez jött az élesztő és hat teáskanál olívaolaj. Lágy, rugalmas tésztává dolgoztam össze, egy órát kelesztettem.
Egy csomag mozzarellát, néhány szárított paradicsomot és pár darab nagy szemű olajbogyót felaprítottam, rozmaringgal és a paradicsom kevésnyi olajával összekevertem.
A tésztát hatfelé vágtam, kinyújtottam. A lepénykék közepére halmoztam a feltétet, pár csepp olívaolajjal meglocsoltam és 200°C-on 15 perc alatt megsütöttem.

Frissen sült puha, meleg focaccia, egy üveg Grattamacco Bolgheri Rosso 2009, Chris Botti...

This will be a perfect night...