Gyümölcsös joghurttorta

Könnyű, légies gyümölcsös torta, finom joghurtos krémmel. Annyira egyszerű elkészíteni, hogy kezdő háziasszonyok is bátran próbálkozhatnak vele.

Hozzávalók:
négy tojásból sütött kerek piskóta (recept itt)
200 ml tejszín
3 kis pohár joghurt
(lehet vaníliás, gyümölcsös is, én ehhez citromos túrótorta ízesítésű görög joghurtot használtam)
vaníliás porcukor ízlés szerint (1-2 evőkanál)
friss vagy mirelit gyümölcs
1 zacskó tortazselé

A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük. Vigyázva, hogy ne törjük össze a habot, hozzákeverjük a joghurtokat.
A tortalapot óvatosan félbe vágjuk, és egy lapos tálra helyezzük. A tortaforma szélét köré tesszük.
A piskótára simítjuk a krémet, és befedjük a piskótával. Finoman lenyomkodjuk, hogy a tortát forma széléig egyenletesen kitöltse a joghurtkrém.
A gyümölcsöket, ha mirelittel dolgozunk, felolvasztjuk és lecsepegtetjük. Ha friss gyümölccsel, akkor megmossuk és felvágjuk. Elrendezzük a torta tetején.
Előírás szerint elkészítjük a tortazselét, és bevonjuk vele a gyümölcsöket.
Legjobb, ha tálalás előtti napon készítjük, és hagyjuk összeérni az ízeket.

Sakktábla-szendvics

Még mindig megszállottan lapozgatom az Ínyesmestert, és találtam egy farsangi bulira való ötletet. A hozzávalókból következően húsvétra is kiváló. Gyerekes korszakomra visszatekintve, pedig száz százalékig biztos vagyok benne, hogy gyerekzsúron is tarolhatunk az ötlettel, mert a gyerekőcök megőrülnek a pici falatokért, amiket fogpiszkálóra tűzve dobálhatnak a szájukba. Természetesen a szendvics szabadon variálható, én igyekeztem valami korabelit rápakolni.
Figyelem, a receptet kizárólag birkatürelműeknek és pepecselni imádóknak ajánlom!

Hozzávalók a hasés-tojáskrémes verzióhoz:
puha szeletelt kenyér
főtt sonka (fele lehet füstölt marhanyelv is)
főtt tojás
libazsír
mustár
vajkrém
só, bors
őrölt kömény

A főtt tojást még melegen villával összetörjük, belekeverjük a libazsírt, végül sóval, borssal, köménnyel és mustárral ízesítjük.
A sonkát ledaráljuk, vagy nagyon apróra vagdaljuk. Ha kell, ezt is sózzuk-borsozzuk. (Ha nagyon száraz lenne a sonka egy kevés majonézzel fellazíthatjuk.)
A szeletelt kenyér héját levágjuk, vékonyan megkenjük vajkrémmel.
Egyik szeletet tojáskrémmel, másikat sonkapéppel borítunk be, majd a kés lapjával jól rányomkodjuk a feltéteket.
Egyforma kockákra szeljük a kenyereket (elnyolcadoljuk), és sakktáblaszerűen váltogatva – tojásos és sonkás – rakjuk tálra.
A miniszendvicseket díszíthetjük paradicsomszelettel, uborka- vagy csemegeuborka-karikával, fodros petrezselyemmel.

Időutazás és szendvicsek

Kutató célzattal meglehetősen gyakran forgatom mostanában az Ínyesmester szakácskönyvét.
Számomra meglepő, hogy egy 1868-ban kiadott receptes könyv milyen magas színvonalú gasztro-kultúrát ábrázol.
Gyerekkoromban anyukám és nagymamám mindig is finomságokat rakott elénk az asztalra, rántott húst, palacsintát, tojásos nokedlit – így tanultam meg az ízeket és a minőséget értékelni.
Az ínyenc élményeim azonban nem az otthonhoz kapcsolódnak.
Az első „bevállalós” vacsorámat hosszú győzködés és rábeszélés után kamaszként, az azóta elhíresült Nagy Fal Kínai Étteremben költöttem el. (Még ma is összefut a számban a nyál, ha a vaníliafagylalttal töltött, sakéval flambírozott desszertre gondolok.)
Azóta jóval bátrabban kóstolok-főzök, volt már a tányéromon békacomb, csiga, vadhús, tintagomba, egyedül talán a bangkoki sült szöcskére mondtam nemet.
Mindig azt hiszem, hogy valami igazán újat próbálok ki ilyenkor, azonban a 145 éves könyv folyton rácáfol erre. Hasonló különlegességek szerepelnek benne, mint a rákfelfújt, a töltött kucsmagomba vagy a fácánkrokett.
Ma épp az ötórai tea címszónál lapoztam fel az Ínyesmestert, ahol olyan leírást találtam a szendvicsekről, ami a 21. század hidegkonyhájának is büszkeségére válna:
(Az eredeti helyesírással teszem közre)

„A SZENDVICS
ez az ínyes falat, melyet másként kanapénak vagy magyarul rakott kenyér-nek nevezünk, a készítéshez felhasználható sokféle anyagnál fogva rengeteg lehetőséget nyujt a szakácsnak vagy háziasszonynak, hogy ízlését, ötletességét s találékonyságát a belső tartalmat és külső szépséget illetőleg érvényre emelje. Már alakjában is nagy lehet a változatosság. Lehetnek csukottak, azaz összetettek, egymásra helyezett két kenyér- vagy zsemlyeszeletből, melyek között foglal helyet a töltelék. Ez az igazi szendvics.
De divatosabbak és szebbek azok, amelyek csak egy-egy jól megrakott szeletből állnak. A kenyér (zsemlye) lehet friss vagy pirított, formájára nézve kerek, ovális, karaj, háromszög, négyzet vagy tégla, sőt esetleg golyó is. De lehet belőle tortát is szerkeszteni.
A töltelék alapját, a szeletekre kent vékony vaj, némely esetben szardellás vaj, krémsajt vagy enyhe juhtúró-réteg alkotja. Erre jön a töltelék, mely – hogy csak futólagos felsorolással szolgáljak – a következő jókból tevődhet össze: wesztfáli vagy főtt sonka vékony szeletben, vagy apróra vágva, avagy püré alakjában, füstölt, főtt marhanyelv, szalámi, párizsi, hússajt, mortadella, libamájszelet vagy pástétom, nyúlpástétom, hideg sült nyúl-, őz- és szarvasféle, csirke, pácán, pujka és más szárnyas mell (libamell füstölve is) szeletben vagy vagdalva, vesepecsenye, roztbif, borjú- és sertéscomb, szardínia, szardella, bouillon-héring, hideg fogas majonézzel, füstölt lazac, tengeri rák, kaviár, kapri, kemény tojás, főtt és aprított tojássárgája és fehérje, aszpik, szarvasgomba, különféle sajtok szeletben vagy felkenve, francia saláta s a különösen az angoloknál kedvelt nyers paradicsom- és uborkaszeletek.
Bizonyára folytatni lehetne még a sort, de ennyi is elég, hogy el tudjuk képzelni a variációk, kombinációk és permutációk sokaságát a szendvicsalkotás terén.
A népszerű, közkedvelt, tízórain, ebéden, ötórai vagy vacsora utáni teán mindig örömmel üdvözölt szendvics divatja jobban virul Budapesten, mint valaha.”

Végül néhány szendvicsre való a blogról:
Diós sajtkrém
Svéd céklasalátás szendvics
Füstölt lazac krém

Sajtgolyóval töltött fánkocska

Recept, még szilveszterről*, de most a farsang kapcsán szintén aktuális: apró képviselőfánkok pikáns-juhtúrós sajtgolyóval töltve. Képzeljük csak el egy pohár száraz pezsgővel vagy finom fehér borral...

A töltelék:
150 g juhtúró
100 g reszelt füstölt sajt
2-3 gerezd fokhagyma
frissen őrölt fekete vagy zöld bors

A fokhagymát nagyon apróra vágjuk vagy fokhagymanyomón átnyomjuk. Összekeverjük a juhtúrót, a reszelt sajt felét, a fokhagymát, majd borssal ízesítjük. Sózni nem igazán kell, mert a juhtúró általában önmagában is elég sós. A masszából nedves kézzel kis golyókat formázunk, amiket a maradék reszelt sajtban meghempergetünk. Mindegyik golyóba fogpiszkálót szúrunk, majd tálalásig hűtőben tároljuk.

A képviselőfánkok:
2,5 dl víz
80 g vaj
150 g liszt
1 kávéskanál só
3 egész tojás

A vizet egy magas falú fazékba öntjük, a vajjal és a sóval felforraljuk.
Beleöntjük a lisztet és fakanállal alaposan elkeverjük. Addig keverjük, míg a massza elválik az edény falától. Akkor lehúzzuk a tűzről, és egyenként hozzáadjuk a tojásokat.
A sütőt 220°C-ra előmelegítjük, és egy magasabb lábosban kevés vizet teszünk be, ez fogja előállítani a sütéshez szükséges gőzt. Két tepsit sütőpapírral bélelünk ki.
A masszából kávéskanál vagy habzsák segítségével kis halmokat teszünk a tepsikre.
A fánkokat 15-20 perc alatt aranysárgára sütjük. Amíg a sütemény sül, ne nyissuk ki a sütő ajtaját.

A képviselőfánkok frissen a legfinomabbak, ezért lehetőleg a találást megelőző órákban készítsük el őket. Kínálhatjuk külön tálon a fánkokat és a sajtgolyókat, hogy a vendégek tölthessék meg őket, de be is tölthetjük őket.
Nekem (ahogy a fenti fotó is mutatja) sikerült egy leszúrt fánk-sárkányt produkálnom. Bár ez a szilveszteri vacsoraasztal mellett sokkal viccesebben festett... Lehet, hogy a pezsgő tehet róla?

*Eni vendégposztja

Virslis tekercsek

A szilveszteri bulik elmaradhatatlan parti-étele, de gyerekzsúrokra, váratlanul betoppanó vendégek kínálására is kitűnő. Készülhet mirelit leveles tésztából is vagy, ahogy most is, vékonyra nyújtott pizzatésztából. Előbbihez csak fel kell olvasztani a tésztát, betekerni a virsliket, megsütni - és csodálkozni, hogy milyen gyorsan eltüntették a tálról.
A kelt tésztás verzió sem sokkal bonyolultabb. Ha épp véletlenül nincs a mélyhűtőnkben fagyasztott tészta, de van a kamrában liszt és szárított élesztő, akkor is rövid időn belül kínálhatjuk a vendégeinket frissen sült virslis tekerccsel.
A hatás az előbbihez hasonlatos: ripsz-ropsz elfogy az utolsó morzsáig.

Hozzávalók 16 darabhoz:
2,5 csésze liszt
1/2 csésze tej
1/2 csomag szárított élesztő
2 teáskanál cukor
2 kávéskanál só
1 evőkanál olaj
4 darab virsli

A tejet és a cukrot felmelegítjük, belekeverjük az élesztőt és 5 percre félre tesszük.
1,5 csésze lisztet és a sót alaposan elkeverjük, hozzáadjuk az élesztős tejet, az olajat és alaposan összekeverjük. Fokozatosan hozzádolgozzuk a maradék lisztet, sima tésztává dagasztjuk (akkor jó, ha rugalmas, de már nem ragad), folpackkal letakarjuk és meleg helyen duplájára kelesztjük.
Egy sütőlemezt kibélelünk sütőpapírral, a sütőt 200°C-ra előmelegítjük.
A virsliket elnegyedeljük. A tésztát lisztezett deszkára borítjuk, vékonyra nyújtjuk, és 16 darabra vágjuk. A virsliket tésztába tekerjük, és egymástól kellő távolságra helyezzük a tepsiben. Sülés közben a duplájára fog dagadni.
A tetejüket lekenhetjük tejjel vagy lazán felvert tojássárgájával és megszórhatjuk reszelt sajttal, szezám- vagy köménymaggal.
20-25 perc alatt sül szép aranybarnára.

Kínálhatunk mellé mustárral elkevert, sóval és borssal ízesített kefirt vagy joghurtot mártogatósnak.

A klasszikus olasz: Pasta alla Carbonara

Bizonyos kultúrák zsenialitása abban rejlik, hogy a lehető legegyszerűbb alapanyagokból a lehető legfinomabb fogást varázsolják az asztalra. Számomra ilyen az olasz konyha: vesz ezt-azt, fazékba dobja, és csiribú-csiribá, megtörténik a mágia: hatalmas tálakban pillanatok alatt laktató, finom, élettel teli ételek gőzölögnek.
A carbonara pontosan így készül. Szalonna, tojás és fekete bors szentháromságából. Az alkímiát, ahogy a nyers tojás selymes tésztaszósszá lényegül, elvégzi a természet.
Ajánlható kezdő szakácsoknak, időhiánnyal küszködőknek, gyakorlatlan konyhatündéreknek, éheseknek, alacsony költségvetéssel rendelkezőknek, tésztaimádóknak, csábítóknak, olasz-rajongóknak...  egyszóval mindenkinek!

Hozzávalók 2 személyre:
300 g tészta (szerintem a legjobb spagettivel, de amikor a fotó készül, csak mini-makaróni volt itthon)
5 szelet füstölt húsos szalonna
3 tojás sárgája
frissen őrölt fekete bors
hogy fokozzuk az élvezeteket:
0,5 dl tejszín
reszelt parmezán

A tésztát sós, lobogó vízben készre főzzük.
A szalonnát felkockázzuk, zsírjára sütjük. Ha túlságosan száraz lenne, öntsünk a serpenyőbe egy kevés olajat. A tojások sárgáját villával verjük fel, majd adjuk hozzá a tejszínt és a parmezánt. (Ez már csak extra, ha a klasszikus, letisztult receptet követjük, el is hagyhatjuk.)
A kész tésztát szűrjük le és azon melegében keverjük össze a felvert tojásokkal, illetve a megsütött szalonnával. Tovább sütni, főzni nem szabad! A forró tészta mártássá alakítja a tojást. Ha nem elég sós - ez a szalonna és a parmezán függvénye - sózzuk meg.
Szórjuk meg bőségesen frissen őrölt fekete borssal, ettől lesz carbonara, vagyis szénégető módon "szenes".

Mangó chutney

Az indiai konyha egyik jellegzetessége a chutney (csatni), ami fűszerekből, illetve zöldségekből, gyümölcsökből készül. Egyszerre lekvár, savanyúság és mártás, ezért elsősorban más ételek mellé fogyasztják.
A mangócsatni illatos gyümölcsből, cukorból, csípős chiliből, savanykás almaecetből, csipetnyi sóból, kesernyés gyömbérből és pikáns fűszerekből készül, így egyesítve mind az öt alapízt.
Sült húsok, halak, tenger gyümölcsei mellé kínáljuk.

Hozzávalók:
3 nagy zöld (nem túl érett) mangó
3 gerezd fokhagyma
2 evőkanál friss, reszelt gyömbér
2 kisebb chilipaprika
1,8 l víz
5 evőkanál almaecet
10 evőkanál nádcukor
2 teáskanál currypor
3 kávéskanál só
3 in 1 zselésítő

A mangót hámozzuk meg, húsát vágjuk le a középen lévő nagy magról, és kockázzuk fel. Sózzuk le és tegyük félre.
A fokhagymát aprítsuk fel. A chili ereit, magjait kaparjuk ki, és vágjuk nagyon vékony csíkokra.
A vizet az ecettel és a cukorral forraljuk fel, adjuk hozzé a gyömbért, a fokhagymát, a curryt, végül pedig a mangót. Néhányszor megkeverve főzzük 30-40 percig.
Botmixerrel egy kicsit törjük össze a gyümölcsöt, de ne teljesen. A chutney darabosabb állagú, mint egy hagyományos lekvár.
Keverjük hozzá a chilipaprikát és a zselésítőt. Kevergetve főzzük további 8-10 percig.
Forrón töltsük steril üvegekbe.

(A zselésítőt elhagyhatjuk, akkor azonban kevesebb vizet használjunk.)