Fehércsokis, szőlős kheer (tejberizs)

A keleties hangulatú menüsor utolsó állomása a mesés India, nevezetesen a krémes, lágy, fűszeres kheer, vagyis a rizspuding. Ami most az őszre való tekintettel szőlővel és a fehércsoki-imádatomnak köszönhetően fehér csokival gazdagodott.

Hozzávalók:
80 g rizs
1 l tej
2 evőkanál vaj
1 rúd fahéj
1 rúd vanília
2-3 evőkanál cukor
100 g fehér csokoládé
csipet só
fehér és kék szőlő

A megmosott, lecsepegtetett rizst a vajon opálosra pirítjuk (2-3 perc), felöntjük tejjel, csipet sóval, vanília- és fahéjrúddal ízesítjük, majd kis lángon, néhányszor átkeverve legalább 40 percig főzzük. Akkor jó, ha a rizs teljesen szétesett benne.
Belekeverjük a cukrot és a fehér csokit, néhány perc alatt elolvadnak benne.
Kihűtjük, átöntjük egy nagyobb vagy több kisebb tálkába, és felezett, magozott szőlőszemekkel borítjuk.


Hasonló receptek:
Meggyzselés kheer
Vaníliás-barackos kheer

Tabbule, arab petrezselyemsaláta

Kívánságra készült, a recept hozzá egyenesen Dubaiból, az unokanővérem férjétől érkezett.
Sosem kóstoltam előtte, azonnal megszerettem. Nagyon egyszerű, és aki kedveli a petrezselymet, rajongója lesz ennek az ételnek.
A Közel-Kelet egyik legismertebb fogása, előételként, vagy inkább csipegetni valóként (mezze) fogyasztják, de nálam most sóval, borssal és egy kevés citrommal ízesített, alufóliában párolt hal körete lett.

Hozzávalók:
3 csokor petrezselyem
fél csokor menta
1 csomag újhagyma (nem kaptam, helyette egy fél vöröshagymát tettem bele)
3 szem lédús paradicsom
100 g bulgur (tört búza)
1 dl friss citromlé
1,5 dl extra szűz olívaolaj
só, frissen őrölt fekete bors

A bulgurt kétszeres mennyiségű enyhén sós vízben megfőztem.
A petrezselymet és a mentát felaprítottam, a hagymát és a paradicsomot nagyon apró kockákra vágtam. Némely recept ír bele uborkát is, nálam most az kimaradt.
A földfűszereket, a zöldségeket és a bulgurt összekevertem, sóval, borssal, olajjal és citromlével ízesítettem. 2-3 órát legalább érdemes állni hagyni, hogy összehangolódjanak benne az ízek.

Borajánló: olyan borvidékre kalandoztunk, ami ritkán fordul elő nálam, de érett gyümölcsösségével, telt zamatával remekül illet a menüsorba.
Font Pincészet, Ezerjó Selection, 2009

Tabbule köretként, párolt hallal

Vöröslencse-krémleves

Keleties hangulatú menüsorom előétele volt ez a vöröslencse-krémleves. Törökországból indultunk, majd az arab világon keresztül utazva (tabbouleh) Indiában kötöttünk ki (kheer, az évszaknak megfelelően kétféle szőlővel és fehér csokival megbolondítva). Már csak a varázsszőnyeg hiányzott... Na jó, ha nagyon akarom, az is megvolt!

A levesből marad másnapra egy adag, ami talán még finomabb volt, mint a friss, mivel jól összeért és kihangsúlyozódott a fűszeressége. Érdemes előző nap elkészíteni. A sűrítést liszt, rántás és habarás helyett a burgonyában lévő keményítő végzi.

Hozzávalók:
100 g vöröslencse
1 szál sárgarépa
1 db burgonya
fél fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 kis konzerv sűrített paradicsom (70 g)
1 zöldségleveskocka
só, fekete bors
curry, chili
őrölt kömény
joghurt

A répát, a krumplit, a fokhagymát és a hagymát meghámozzuk, megmossuk és feldaraboljuk. Kevés olajon átpirítjuk a zöldségeket, hozzáadjuk a lencsét, majd felöntjük vízzel. Beledobjuk a leveskockát, ízesítjük a fűszerekkel és lassú tűzön főzzük. Ha a zöldségek megpuhultak botmixerrel pürésítjük. Elkeverjük benne a paradicsomot, ha kell még utána fűszerezzünk és további 5 perc alatt készre főzzük.
Tálalásnál joghurttal kínáljuk.

Vaddisznópörkölt

Körösztmamámnak készült ez a vadpörkölt, mert minden egyes hazalátogatáskor vadhús után vágyakozik. (Én jóval egyszerűbb ízléssel bírok: svédországi kiruccanásaimkor naná, hogy húsgombócot rendelek!)
Budapesten vadhoz jutni igazán kalandos feladat. Kaposváron tök unalmas volt: csak lesétáltam a piac melletti kis boltba, ami hetente három napot tartott nyitva, és ott kedvem szerint válogathattam az apróbb-nagyobb vadak között. Itthon még a Fény utcai piacon sem találtam vadat. Így kellett némi konspiráció, ikrekes közvetítés, egy kellemes Freies kávézás és féltő hazaszállítás, hogy végül a vaddisznó pörköltösítve a tányérba kerüljön.
N.N. nélkül nem sikerülhetett volna! Nagyon... :) finom lett, megérte! Legközelebbre vad-vadason gondolkodom...

Hozzávalók:
1 kg fagyasztott vaddisznócomb
2 közepes fej vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
1 nagy hámozott, magzott paradicsom
őrölt pirospaprika (fele édes, fele csípős)
só, fekete bors
őrölt kömény
2 babérlevél
majoránna
1-2 evőkanál Worchester-szósz
vörösbor
olaj

A csodálatosan szép húst majdnem teljesen felolvasztottam, egy picit fagyottan könnyebb volt felkockázni. A hagymát, fokhagymát és a paradicsomot is felaprítottam.
A hagymát kevés olajon üvegesre pároltam. Lehúztam a tűzről, majd hozzáadtam a piros paprikát, a húst és a tűzre visszatéve, kevergetve átpirítottam. Rádobtam a fokhagymát, a paradicsomot, a többi fűszert. Kevés vizet öntöttem alá, majd kis lángon lassan, fedő alatt puhára pároltam. Amikor elfőtte a levét mindig utána öntöttem, de csak egy keveset, hogy ne égjen le, és finom, sűrű szaft főjön belőle.
Mikor már majdnem puha volt a hús, kihalásztam a babérleveleket, felöntöttem vörösborral (kb. egy deci ment bele). Kóstolás utána még egy kicsit sóztam-fűszereztem, és teljesen készre főztem.
Az ebéd előtti este készült el a pörkölt, jót tett neki az egész éjszakai ácsorgás, íz-összeérés.
A főzéshez Juhász Egri Cuvée-jét használtam, az ebédhez pedig Villa Stephen 2006-os (mert az egy igazán különleges évjárat volt!) testes Szekszárdi Merlotját kortyolgattuk.

Svéd hangulatban: vaníliakrémes áfonyatorta

Valahogy olyan svéd hangulatba kerültem...
Ezért körösztapám által szemenként gyűjtögetett, Svédországból kukoricapelyhes dobozban "importált", itthon lefagyasztott áfonyából ezt az egyszerű, finom kávésüteményt készítettem. Elengedhetetlen mellé a JÓ (tehát nem svéd!) kávé és a még jobb társaság, anélkül meg se kóstoljuk, mert nem fogjuk érezni a skandináv erdők misztikumát és az áfonyatündérek édes varázslatát! :)

Hozzávalók:
5 tojás
5 evőkanál cukor
3-4 evőkanál rétesliszt
3 evőkanál darált dió
csipet só
késhegynyi sütőpor

fél csomag vaníliás pudingpor (főzni való)
2 evőkanál cukor
3 dl tej
100 g fehér csokoládé
2 dl tejszín

áfonya (kb. 150 g)

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a csipet sóval, a sárgáját a cukorral és 5 evőkanál langyos vízzel keverjük habosra. A sárgájához kis adagokban hozzáadagoljuk az előzőleg elkevert diót, lisztet, sütőport. Legvégén óvatosan beleforgatjuk a fehérjehabot.
Kivajazott, kilisztezett gyümölcstortaformába töltjük a diós piskótamasszát, és 20 perc alatt (tűpróbáig) sütjük.
A vaníliapudingot két evőkanál cukorral és egy kevés tejjel csomómentesre keverjük. A maradék tejet felforraljuk, majd lehúzzuk a tűzről és beledolgozzuk a pudingot. Újra felforraljuk, egy percig főzzük, közben beletördeljük és beleolvasztjuk a fehér csokoládét. A krémet teljesen lehűtjük.
A tejszínt kemény habbá verjük, majd hozzáadjuk a vaníliakrémet.
A piskótát óvatosan kettévágjuk, megtöltjük a krémmel. A torta tetejét áfonyával és porcukorral díszítjük.

Klubszendvics reggelire

Ez a klubszendvics csirkemell helyett sonkával, toastkenyér helyett pedig zsemlével készült, ettől egy kicsit "reggelibb" jelleget kapott.

Hozzávalók:
császárzsemle
sonka
bacon
paradicsom
salátalevél (rukkola)
majonéz
reszelt sajt

A zsemlét háromfelé vágjuk és száraz serpenyőben megpirítjuk. Utána ugyanabban a serpenyőben a bacont is ropogósra sütjük.
Az alsó felére kerül a majonéz, a paradicsom és a sonka, erre a zsemle középső része, rá a saláta, a ropogósra sült bacon és a reszelt sajt, végül a zsemle teteje.

És egy kis zene a reggeli mellé azoknak, akik szeretnének még egy kicsit tovább álmodni...

A napfény íze: bruschetta

Gyerekkoromban mi még pirítós kenyérnek hívtuk,  manapság a jobb olasz éttermekben bruschettaként szerepel az étlapon. Pedig ugyanarról az egyszerű, olcsó, mégis mennyei finomságról van szó...
Akkoriban elektromos kenyérpirító helyett a gázrózsára helyezett vaslapon sült a kenyér. Lassan hevült fel, tovább tartott rajta pirítóst készíteni, de a végeredmény összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a modern készülékekben sülő társaiknak. Valahogy más volt az íze, az illata, az állaga, és legfőképpen a hangulata.
Főleg a téli időszakban sütöttünk pirítóst, mivel a gázzal a konyhát is fűtöttük, hiszen a délután megrakott cserépkályha addigra már igen csekély meleget adott.
Mire fázósan kikászálódtam az ágyból, nagymamám jóvoltából gőzölgő tea (a kertünkben termett citromfű és menta keveréke) és pirítós várt az asztalon. Fokhagymával bedörzsölve.
A napokban ismét felfedeztem a kenyérpirítás ezen szépségeit, és sorra sütöm - vaslap helyett egy teflonos palacsintasütőben - a nosztalgia-pirítósokat. Így lett a mai késői reggelim a bruschetta. Tél helyett most a nyárutó napfénye tükröződött benne.

Hozzávalók:
császárzsemle
(hagyományosan ropogós héjú kenyérből készül)
fokhagyma
paradicsom
só, bors
olívaolaj
mentalevél (vagy bazsalikom)
tetejére olajbogyó és parmezán

A paradicsomot és a mentát felaprítottam, sóztam, borsoztam, végül olajat kevertem hozzá.
A zsemlét megpirítottam, forrón bedörzsöltem fokhagymával, ráhalmoztam az ízesített paradicsomot, meglocsoltam még egy kevés olajjal, végül megszórtam parmezánnal és díszítettem az olívával.