Jack O'Lantern evolúció

... avagy a tökfejlődés krónikája

Tavalyi, egyben legelső próbálkozásunk, egy kedves méretű, egyszerű arcú sütőtök volt. Úgy egy hétig bírta a vigyorgást, majd lassan öregedni kezdett és a ház előtti szemetesben végezte. Ott annyira megtetszett egy jámbor kukázónak, hogy kiguberálta, és a földszinti iroda párkányára ültette tovább mosolyogni.

Idén lecsúsztunk az úritökről. Szombaton a piacon már csak fogyasztásra szánt sütőtök szeleteket találtam, de még a Tescoból is elkapkodták a kifogyhatatlan mennyiségnek gondolt narancssárga kabátos darabokat. Egy hokkaido tök esett végül a tökfaragó párom áldozatául, aki egy évnyi gyakorlattal már sokkal virtuózabban forgatta a filctollat és a kést.
Most is a sólámpa sótömbetlenített izzójára ültettük rémisztően világítani a tökös töklegényt, de Jack 2010 vékony héja nehezen viselte a megpróbáltatásokat. Egy nap alatt hőkárosodást szenvedett és akut öregedésnek indult.
Ez a fotó huncut mosolyán még szerencsére nem látszik...