Évek óta, pontosan tíz éve nézegetem ezt a receptet egy konyhás magazinban. Tejszínes karamella. Guszta kis kockák, celofánba csomagolva. Gondoltam, jó lesz idén ajándékba. Nekiláttam a főzésnek, de a cseppfolyós állagon nem sikerült továbbjutni, vagyis az istennek sem akart besűrűsödni és megszilárdulni. Megkóstoltam így, folyósan. Isteni lett! Az íze lágy, mint a selyem, az illata elragadóan vaníliás...
Három hétig ezzel ízesítettem a tejes kávét, próbálkoztam csokoládéba is tölteni, végül ebből lett a karácsonyi torta. Nem bántam meg, hogy félre csúszott a recept. Nekem így jobban ízlett!
Hozzávalók:
500 g kristálycukor
400 ml tejszín
200 ml zsíros tej
1 rúd vanília
A cukrot, a tejszínnel, a tejjel és a kikapart vaníliabéllel lábosba öntjük és alacsony hőfokon, időnként megkeverve 40-50 percig főzzük.
Lehet, hogy ha tovább főztem volna, besűrűsödik. Nem tudom, így hát innen tovább csak elméleti recepttel szolgálhatok: alufóliával bélelt, kiolajozott tepsibe öntjük, hűlni hagyjuk, majd éles késsel 2×2 cm-es kockákra vágjuk.
2011. december 26., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Évek óta őrizgetek egy hagyományt. Amikor szállingózni kezd az első hó, megünneplem a csodát egy tepsi citromos-narancsos süteménnyel. Mos...
-
Kreatív blogger lettem! Nagyon köszönöm Szemirámisznak (akinek ugyebár van egy függőkertje, és ő maga a világ egyik csodája) és Duendének ...
-
Közeledik a tavasz, és én is csatlakozom a költözőmadarakhoz... Hosszas mérlegelés, vívódás után úgy döntöttem, a Levin módra blog egy új...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése