. . .
Szóval, karácsonyra bonbont készítek. Több-kevesebb sikerrel. Például a tejkaramellám sehogy sem akart megszilárdulni. Úgy döntött, a helyes kis krémszínű kockák helyett inkább olyan lesz, mint a lágy, édes selyem...Az egész folyamat rettentő izgalmas, állandó figyelem, improvizáció, a háttérben karácsonyi zene...
És ötletes maradékfelhasználás, mert egy kiskanálnyit is kár lenne elpazarolni belőle! Így az olvasztóedény alján maradt csokimasszát tejjel felöntöm, összeforralom, habosítom.
Volt már narancsos-mézes forró csoki, mára pedig kávés-karamellkrémes jutott.
Szigorúan egy pohárral!
Egyetértek Willy Wonkával. Vidám dolog a csokigyártás! Már csak egy-két umpa lumpa kellene... do-ba-dee-doo...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése