Virtuális viszont-vendéglátás: Hortobágyi húsos palacsinta

Szepyke ma a világhálóra terítette fenséges ebédjét, többek közt őt invitálom vissza egy hangulatos vacsorára.

Kedves Szepyke!
Erre várlak szeretettel! ;)
És bárkit, aki szívesen csatlakozik.
(A Kedves szerint tíz pontos lett!)

Az idő kellemes, kora nyár-illatú, épp jóéjt-dalukat fújják a városi madarak. Ráadásul ma még tiszta, fényes telihold várható. Én rosét gondoltam kortyolni hozzá, az egyik oldalon azonban Kadarka Sillert ajánlottak. Elfogadom!

 
Hozzávalók 6 palacsintához
2 tojás
4 ek. liszt
fél bögre tej
1 ek. olaj
1 kk. só
és szódavíz
A szokásosnál tömörebb, sűrűbb palacsintatésztát kevertem, így a kéttojásos mennyiségből hat, közepesen vastag palacsinta lett.
Közben elkészítettem a tölteléket és a szószt.
1 fej vöröshagyma
fél paprika
fél paradicsom
1 kk. pirospaprika
petrezselyem
só, fekete bors
3 ek. tejszín
2 ek. tejföl
és a maradék ledarált vagy felaprított csirkepörkölt
(Tulajdonképpen a megmaradt paprikás felhasználásának céljából született ez a fogás.)
Az apróra vágott hagymát kevés olajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a szintén felkockázott paprikát, paradicsomot, végül megfűszereztem az egészet és 8-10 percet kis lángon főztem. Belekevertem a tejszínt és a tejfölt, ezzel már csak összeforraltam, nem főztem tovább. A kétharmadát botmixerrel krémes állagúvá kevertem, a maradékhoz pedig hozzáadtam a pörkölthúst.
A húsos masszát a palacsintákba töltöttem, szögletesre hajtottam, és egymás mellé, tűzálló tálba fektettem őket. Ráöntöttem a krémes szószt, és forró sütőben összemelegítettem.
Tálalásnál egy-egy kanálnyi tejföl került még a palacsintákra.
(Nem tudom, hogy néz ki az eredeti recept, én találomra csináltam, szokás szerint.)

fotó innen: borkedvelo.wordpress.com

A tavasz eszenciája: karalábé-krémleves

Friss, idei zöldségekből készült krémlevesek olyanok, mint az elixírek (ahogy édesanyám megfogalmazta egyszer). Lehet karalábéból, karfiolból, brokkoliból, burgonyából - tele vannak vitaminokkal, ásványi anyagokkal és hihetetlen "tavasz-ízekkel"!

Hozzávalók kb. 5 tányérnyi leveshez
1 db karalábé
1 szál sárga és 1 szál fehér répa (idei)
2-3 szem krumpli
petrezselyem
só, bors, picike őrölt kömény
2 db zöldségleves-kocka
fél csésze tejszín
olaj

A felaprított zöldségeket kevés felforrósított olajon átforgattam, pár percig pirítottam, fűszereztem. Felöntöttem vízzel, ebbe dobtam a leveskockákat és a finomra vágott petrezselymet. A zöldségeket roppanósra főztem.
Kiszedtem a sárgarépa-karikákat és pár karalábé-hasábot, a többit botmixerrel pürésítettem. Nem kell bele sem habarás, sem más sűrítés, ezt a krumpliban lévő keményítő megteszi. Visszaöntöttem a zöldségeket, tejszínnel krémesítettem és újraforrás után még pár percig főztem.

Joyfull reggeli, avagy multinacionális alligáció

Amerikai, a sült krumpli végett, német, a fehér grillkolbász kapcsán, magyar, mert végül is én készítettem, és japán, a Joyfull-nosztalgia miatt.

Japánban az étkezés - mind az éttermek, mind a bevásárlás - rettentő drága. Spórolásképpen fél bőröndnyi zacskós kajával készültünk. Vittünk "ínycsiklandó" instant leveseket, zacskós tésztákat, császármorzsa- és túrógombóc-porokat. Egyszer-egyszer, nagy ritkán, ha hajszál híján éhen hal az ember, akkor oké, no de két hétig minden ebédre-vacsorára?! Homestay-házigazdánk látva bőséges készleteinket, az első napi reggelit leszámítva nem pakolta tele a hűtőt uborkával, mandarinnal, snack-kolbásszal és karamellkrémmel töltött hot-dog kiflivel.
Sem az otthonról vitt, sem az ott kapottak kombinálása nem hozott jóllakató eredményt, pedig a friss levegő, a sok mozgás farkasétvágyat csinált.
Ekkor lépett közbe, a fiatal, fejlődő szervezetek és a magyar hőléballoncsapat megmentője, Tanaka-san. Elvitt minket a Joyfull-ba. Joyfull egy gyorsétterem Japánban, ahol az európai ízlés kielégítésére virsli-tükörtojás-pirítós kombinációval is készülnek reggelire. Mellette természetesen van az étlapon ráktempura, rizses egytálétel, misoleves és hibrid megoldásként "Jumbo Pepper Hamburger" (ejtsd: dzsambópepehambuga), ami tulajdonképpen vaslapon sütött és tálalt darált hús, zsemle és egyéb felesleges figyelemelterelő kiegészítők nélkül. Így az ember  kizárólag az isteni, szaftos marhahúsra tud koncentrálni.
Tehát a Joyfull gyomorfelkészítő átmenet a nyugati turistáknak, mielőtt fejest ugranak a távol-keleti nyerskosztok és szusik színes kavalkádjába...

Hozzávalók 1 adaghoz
2 szem krumpli
1 db virsli vagy (jelen esetben is) sütni való fehér grillkolbász
1 db tojás
1 db szeletelt kenyér
paradicsom, uborka, majonéz a díszítéshez
olaj

A krumplit meghámoztam, kis kockákra vágtam, és olajban kisütöttem. A kolbászt bevagdostam, és a krumpli mellett azt is készre sütöttem. Legvégén a tojást tükrösre sütöttem. Megpirított, háromszögletűre vágott kenyérrel, zöldségfélékkel tálaltam.
Valóban joyful (örömteli) egy ilyen reggelivel indított nap!

Ma semmi sem az, aminek látszik 2.: Lusta rétes

Ahogy a tökfőzeléknek látszó kaporfőzelék sem tökfőzelék, úgy a lusta rétesnek hívott édesség sem rétes. Tulajdonképpen a szó klasszikus értelmében még süteménynek sem mondható. Csak egymásra szórt száraz és nedves alapanyagok, leöntve némi tejjel elkevert tojással.

De az íze fantasztikus!

Nálunk óriási népszerűségnek örvend, egyrészt az előállító szemszögéből nézve, mivel

a) pillanatok alatt kész van

másrészt a fogyasztók oldaláról, mivel

b) nagyon finom.

Ráadásul ez egy olyan desszert, amit gyerekekkel közösen is készíthetünk. Apróséfem szinte már önállóan műveli. Az állaga inkább a rizskochra, semmint rétesre hasonlít, de sebaj, nálunk az eredeti sütemény is vastag töltelékkel, jó szaftosan kedvenc. Próbáltam cseresznyével is, de nekünk inkább a savanykás ízű meggyes jött be. Finom lehet továbbá barackkal, ananásszal, erdei gyümölccsel, így is ki fogom próbálni!

Duende oldalán kapros-túrós és tökös-mákos verzió is megtalálható.

Hozzávalók egy tepsihez
200 g liszt
160 g cukor
100 g vaj
1/2 cs. sütőpor
500 g túró
3 cs. vaníliás cukor
2 tojás
2,5 dl tej
egy zacskó fagyasztott meggy (vagy befőtt)
 

A lisztet a cukorral és a sütőporral összekevertem. A vaj felével vastagon kikentem a tepsit, rászórtam a fele lisztes keveréket. Erre jött egy réteg túró - szintén a fele - rá a meggy, rá a maradék túró. Én még 1-2 extra evőkanál cukorral is megszórtam a túrót, mert hát édesen szép az élet!

A maradék 50 g vajat megolvasztottam, és eloszlattam a túró tetején. A tejet, a tojásokat és a vaníliás cukrot kikevertem, és ezt is szétöntöttem a tepsiben.

Előmelegített sütőben 180°C-on, fél óra alatt készre sütöttem.

Ma semmi sem az, aminek látszik 1.: Kaporfőzelék

Gyerekként, ahogy a legtöbb gyerek, utáltam a tökfőzeléket.
Nem tudom, hogy van ez, talán egy genetikai kód, vagy valami hormonális dolog áll a háttérben, mert amint kinövi az ember a kellemetlen menzás élményeket, és elkezd saját háztartást vezetni, valahogy előbb-utóbb mégiscsak megszereti a tököt... Velem legalábbis ez történt.
A kapornak viszont mindig is nagy rajongója voltam. Volt a kertben néhány tő kapor, és egész szezonban csipkedtem róla a hajtásokat. Akkoriban leginkább salátákat ízesítettem vele. Friss uborka, paradicsom - szintén a nagyi veteményeséből - rá egy kis kapros-sós tejföl. Mennyei volt!
Tősgyökeres pestiként sosem hallottam a kaporfőzelékről. Itt, Somogyban, azonban ez egy ismert étel. Amolyan "szegény ember vízzel főz" fogás. Mint a köményleves. Szinte a semmiből állítható elő. Két csokor kapor, ennyi kell hozzá.

A kapor egyébiránt egy nagyon hasznos fűszernövény. Earl Mindell a Gyógyfüvek bibliája című könyvében ezt írja róla:
KAPOR (Anethum graveolens)
A kaprot a bibliai idők óta termesztik illatos magja miatt. A közismert fűszernövény virágos hajtásából emésztést serkentő, szélhajtó és féregűző teát lehet főzni. Szoptató anyák a bővebb tejtermelés érdekében isszák a kaporteát. A kapormagot a rossz szájszag megszüntetése céljából szokták rágni. A növény levele és termése egyaránt jelentős mennyiségű, jó illatú illóolajat tartalmaz.

Hozzávalók
2 csokor kapor

A kapor vastagabb szárait eltávolítottam, a többi felaprítottam. Nem kell túl finomra vágni! Vízben feltettem főni, só, borsot, egy csipet fűszerköményt kevertem hozzá. Amint megfőtt a kapor, rántással sűrítettem főzelékké. Legvégén egy kevés tejszínt adtam hozzá.

Memoár egy hajdanvolt gyermekről: Sült padlizsános tészta

fotó: allmoviephoto.com

A L'ecsó óta tudjuk: "Főzni bárki tud!" - Sőt, ez nálunk a konyhában szállóige.

Van saját Apróséfem, óvodás korú, pasas nemű.

Vele hangoztatjuk gyakran ezt a bölcsességet, miközben aktívan segédkezik a konyhában. Pizzára pakolja a feltétet, tejszínhabot ver, időt mér a tojásfőző homokórával. E nőies érdeklődés mellett kifejezetten férfias a poronty, a konyhából kilépve profi módon lézerkardozik, robotokat tervez és Legóból autópályákat épít.

Bár csak "félidős" gyerekem, mégis hogy, hogy nem magamat vélem fölfedezni benne.

Amióta járni tudok, mindenféle virtuális, majd később valós formában gyakoroltam a főzés tudományát.

Először a homokozóban sütöttem a pogácsákat, amit a mamának és a szomszéd néniknek becsülettel el kellett fogyasztaniuk. Nem lehetett egy rossz szavuk sem, művészi kivitelezésű, homoporcukorral bőségesen megszórt mestermunkák voltak.

Aztán Legóból építettem konyhákat. Szinte kizárólag csak konyhákat. Fájlalom is, hogy Apróséf Legó-alapanyagaiból akárhogy is szeretném, sehogy sem jön össze egy tisztességes tűzhely vagy konyhai robot... Csak és kizárólag csillagközi romboló vagy autó!

Később a gyurmát is főzési nyersanyagként használtam: készült gyurmakenyér, gyurmavaj, gyurmasajt, gyurmaparadicsom, majd ezekből gyurmaszendvics.

Első valódi próbálkozásomra máig emlékszem. Nagymamám a szilvás gombóc tésztájából adott egy maréknyit, és én abból gyártottam az üveggolyó méretű dödölléket. A prézliruhába öltöztetett  gömböcök alig várták, hogy anyuék megcsodálják a művemet, én pedig büszke mosollyal és kizárólagossággal elfogyaszthassam kemény munkám eredményét. Bevallom, senkinek sem adtam belőle, pedig apu próbált kínálásra bírni, csak hát a saját kétkezi gombócolásnál nem volt akkor édesebb falat!

Cukrásznak is készültem hajdan, de egyetlen próbanap után bebizonyosodott, a kényszerűségből elkövetett élvezet nem nekem való.
Megmaradtam kisüzemi, családi jellegű étkeztetésnél.
Azóta is kizárólag passzióból főzök.
(A család szerencséjére szinte minden nap megvan hozzá bennem a kellő lelkesedés...)

Hozzávalók 2 fő részére
1 feszes húsú törökparadicsom*
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db paprika
1 db paradicsom
fél doboz sűrített paradicsom
1 gombóc mozzarella
grillfűszer-keverék
bazsalikom
kakukkfű
só és fekete bors

A kékparadicsomot* felkarikáztam, alaposan lesóztam, és hagytam állni legalább egy fél óráig.
Álldogálás közben kifolyatott kesernyés-sós levet lemostam, megszórtam grillfűszer-keverékkel és kiolajozott tepsiben 20-30 perc alatt készre sütöttem.
A felaprított hagymát, fokhagymát megdinszteltem, utána került bele az apróra szelt paprika, a sűrített paradicsom, legvégén a friss, felkockázott paradicsom. Sóval, borssal, bazsalikommal, kakukkfűvel ízesítettem. Rövid idő alatt majd' készre főztem, ekkor jött bele a sült, szintén kockákra vágott tojásgyümölcs*.
Utolsó kavarás előtt a mozzarella-falatkák is belekerültek.
A sajtnak elég annyi, hogy épp megolvadjon.
Makarónira kanalaztam ezt a ratatouille-ihletésű tésztaszószt.
Egy leheletnyi parmezánt szórtam rá tálalás előtt.
És a fotó kedvéért a Nap is kisütött, úgyhogy egy csipet napsugár is került a tányérba!

*padlizsán

Sajtos-fokhagymás kenyér diós sajtkrémmel

Ezt a fogást kifejezetten NEM ajánlom Szussz-nak!
Szussz ezer éve a barátnőm. Jártunk együtt iskolába, néhány munkahelyre, pizzázni, kerti partikra, töltöttem náluk karácsonyt is - nagyon szeretem.
De van egy apró hibája. Gyanús, hogy némi transilvaniai vér csörgedez az ereiben. Néhány momentum, ami ezt alátámasztja:
1. van egy fekete kutyája
Na jó, Zulu nem az a "Sátán kutyája" fajta véreb, egyszerű labrador, mérhetetlen sok kedvességgel és idétlenséggel
2. szeret otthon sötétben lenni
Ez még talán nem baj, ugye? ...de!
3. gyűlöli a fokhagymát!!!
Hát igen. Ezen a ponton többen elgondolkoztak az állítás igazán.

Szóval nem ajánlom Szussznak, sem a vámpíroknak, de ajánlom mindenkinek, aki nem tud betelni a fokhagymával!

----------------------------------------------------------------------------------------------

Hozzávalók a kenyérhez:

1,25 dl tej

1 ek. cukor

1 kk. só

15 g vaj

15 g szárított élesztő

350 g liszt

2 fej fokhagyma

100 g sajt

A tejet, a cukrot és a sót összekevertem, és felmelegítve felolvasztottam benne a vajat.

Az élesztőt kevés cukorral egy fél pohár meleg vízben elkevertem, és 10 percre félretettem, míg az élesztő felfutott. Ez idő alatt a tejes-vajas keverék is langyosra hűlt.

Közben lereszeltem a fokhagymát és a sajtot.

A lisztet keverőtálba tettem, beleöntöttem az élesztőt, illetve a tejes-vajas keveréket, és rugalmas tésztává gyúrtam.

Lefedve, meleg helyen háromnegyed óra-óra leforgása alatt duplájára kelesztettem.

Kis dobozformába téve, előmelegített sütőben, 200°C-on, kb. 20 perc alatt készre-pirosra sütöttem.

Hozzávalók a sajtkrémhez:

125 g sós, krémes (feta-jellegű) sajt

1/2 pohár tejföl

1/2 marék dió

só

bors

petrezselyem

ha még bírjátok: egy gerezd zúzott fokhagyma

A sajtot villával összetörtem, hozzákevertem a tejfölt, a fűszereket, és a durvára vágott diót.

Ha nagyon sűrű, egy evőkanálnyi főzőtejszínnel krémesebbé tehető. Fél óra alatt hűtőben kellemesen összeérnek az ízek.