Memoár egy hajdanvolt gyermekről: Sült padlizsános tészta

fotó: allmoviephoto.com

A L'ecsó óta tudjuk: "Főzni bárki tud!" - Sőt, ez nálunk a konyhában szállóige.

Van saját Apróséfem, óvodás korú, pasas nemű.

Vele hangoztatjuk gyakran ezt a bölcsességet, miközben aktívan segédkezik a konyhában. Pizzára pakolja a feltétet, tejszínhabot ver, időt mér a tojásfőző homokórával. E nőies érdeklődés mellett kifejezetten férfias a poronty, a konyhából kilépve profi módon lézerkardozik, robotokat tervez és Legóból autópályákat épít.

Bár csak "félidős" gyerekem, mégis hogy, hogy nem magamat vélem fölfedezni benne.

Amióta járni tudok, mindenféle virtuális, majd később valós formában gyakoroltam a főzés tudományát.

Először a homokozóban sütöttem a pogácsákat, amit a mamának és a szomszéd néniknek becsülettel el kellett fogyasztaniuk. Nem lehetett egy rossz szavuk sem, művészi kivitelezésű, homoporcukorral bőségesen megszórt mestermunkák voltak.

Aztán Legóból építettem konyhákat. Szinte kizárólag csak konyhákat. Fájlalom is, hogy Apróséf Legó-alapanyagaiból akárhogy is szeretném, sehogy sem jön össze egy tisztességes tűzhely vagy konyhai robot... Csak és kizárólag csillagközi romboló vagy autó!

Később a gyurmát is főzési nyersanyagként használtam: készült gyurmakenyér, gyurmavaj, gyurmasajt, gyurmaparadicsom, majd ezekből gyurmaszendvics.

Első valódi próbálkozásomra máig emlékszem. Nagymamám a szilvás gombóc tésztájából adott egy maréknyit, és én abból gyártottam az üveggolyó méretű dödölléket. A prézliruhába öltöztetett  gömböcök alig várták, hogy anyuék megcsodálják a művemet, én pedig büszke mosollyal és kizárólagossággal elfogyaszthassam kemény munkám eredményét. Bevallom, senkinek sem adtam belőle, pedig apu próbált kínálásra bírni, csak hát a saját kétkezi gombócolásnál nem volt akkor édesebb falat!

Cukrásznak is készültem hajdan, de egyetlen próbanap után bebizonyosodott, a kényszerűségből elkövetett élvezet nem nekem való.
Megmaradtam kisüzemi, családi jellegű étkeztetésnél.
Azóta is kizárólag passzióból főzök.
(A család szerencséjére szinte minden nap megvan hozzá bennem a kellő lelkesedés...)

Hozzávalók 2 fő részére
1 feszes húsú törökparadicsom*
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db paprika
1 db paradicsom
fél doboz sűrített paradicsom
1 gombóc mozzarella
grillfűszer-keverék
bazsalikom
kakukkfű
só és fekete bors

A kékparadicsomot* felkarikáztam, alaposan lesóztam, és hagytam állni legalább egy fél óráig.
Álldogálás közben kifolyatott kesernyés-sós levet lemostam, megszórtam grillfűszer-keverékkel és kiolajozott tepsiben 20-30 perc alatt készre sütöttem.
A felaprított hagymát, fokhagymát megdinszteltem, utána került bele az apróra szelt paprika, a sűrített paradicsom, legvégén a friss, felkockázott paradicsom. Sóval, borssal, bazsalikommal, kakukkfűvel ízesítettem. Rövid idő alatt majd' készre főztem, ekkor jött bele a sült, szintén kockákra vágott tojásgyümölcs*.
Utolsó kavarás előtt a mozzarella-falatkák is belekerültek.
A sajtnak elég annyi, hogy épp megolvadjon.
Makarónira kanalaztam ezt a ratatouille-ihletésű tésztaszószt.
Egy leheletnyi parmezánt szórtam rá tálalás előtt.
És a fotó kedvéért a Nap is kisütött, úgyhogy egy csipet napsugár is került a tányérba!

*padlizsán