Pikáns csirkeszárny

Gyerekkoromat alapvetően a rántott csirke határozta meg, mivel benne volt abban a tízben, amit válogatós létemre hajlandó voltam megenni. Édesanyám a mai napig utánozhatatlan módon készíti: ízletes, vékony, kívül ropogós, belül szaftos. És ami a legvarázslatosabb benne, hogy egyetlen csirkemellből egy egész családot jóllakat.
Ezt a mágikus képességét sajnos nem örököltem, de hosszú, kitartó, türelmes munkával elérte nálam, hogy a csirke további részeit is megkóstoljam. (Na jó, harmincvalahány évébe telt.)
Most már remek kapcsolatot ápolok például a combokkal, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, a szárnyakkal is.
Imádom, ahogy az négy alapíz keveredik-harmonizál benne. És azt is imádom, ahogy az ember ujjaira ragad a finom máz. Épp ezért a puszta kezes fogyasztást ajánlom!

Hozzávalók 5 csirkeszárnyhoz:
5 db csirkeszárny
1 evőkanál méz (pl. mustárméz)
1 evőkanál mustár (lehet dijoni is)
1 evőkanál szójaszósz
1-2 gerezd zúzott fokhagyma
1-2 evőkanál narancslé
esetleg chili
só, bors

A szárnyakat alaposan sózzuk-borsozzuk.
A páchoz összekeverjük a többi hozzávalót. A csípős mustárt használunk, hagyjuk ki a chilit, különben azt is adjunk hozzá. Így igazán komplex édes, sós, csípős, savanykás íz-kavalkádot kapunk.
Forgassuk bele a szárnyakat, és legalább három órát pácoljuk.
Öntsük egy tepsibe a húst és a páclevet.
200°C-on süssük.
Úgy negyed óránként foglalkozzunk a piruló pipikkel: locsolgassuk őket a páclével.
Sülés közben a máz egyre sűrűbb lesz, végül ragacsos bevonatot képez. Ennyi idő alatt a hús is megpuhul.
Kínálhatunk hozzá steak-burgonyát, salátát vagy egyszerűen csak egy kéztörlő kendőt.