Etyeki Pincefesztivál és egy különleges burgonyarecept

A hét végén Egyeken jártunk, a IX. Pincefesztiválon. Ide normale esetbe az ember borkóstolás céljából látogat. Na de kérem szépen, hol vagyunk mi a normale kategóriához képest? Úgy történt ugyanis, hogy péntek este alaposan kikóstoltuk magunkat a Borbárban, úgyhogy vasárnap már inkább csak kirándulni és a boron kívül mindenféle mást kóstolni vágytunk...

Például mézet. A környező Pátyról Monori Attila mézkülönlegességeit. Mézontófű-mézet. Gesztenyemézet. Meg igazi kuriózumként mustármézet. Ez utóbbi vált főszereplővé a mai vacsorámon.

 

Meg sajtot. Zöldfűszereset, aszalt paradicsomos-bazsalikomosat, medvehagymásat, füstöltet, frisset, hosszan érleltet.

 Voltak akik harmonikával és jó hangulattal készültek.

 És voltak, akik ebből a malacsültből csemegéztek.

 A nyári melegbe télies hangulatot a szállingózó nyárfavirágzat lopott.

Visszatérve a mustármézhez. Nem túl édes, eszméletlenül pikáns! Rögtön, mikor belekóstoltam, tudtam, hogy tökéletes pác lesz a mézes-mustáros húsokhoz. Igen ám, de nem volt itthon hús, csak egy fél kilónyi újkrumpli. Édes ízű krumplihoz csak egyszer volt szerencsém, Japánban. Ott az édesburgonyát vágták hasábkrumpli-formára, pluszként cukormázba hempergették. És ha valaki gyanútlanul rósejbniként harapott bele, hát, hogy is fogalmazzak finoman? Eléggé meglepődött. Ezután az élmény után most mégis valami édes-pikáns ízzel kísérleteztem...

A fél kg újkrumplit megmostam, egyforma darabokra vágtam. 2 teáskanál mustármézet és ugyanannyi dijoni mustárt, chilit, apróra vágott petrezselymet és olajat összekevertem. Beleforgattam a krumplit, és tepsibe borítottam. Sóztam, borsoztam. Gerezdekre szedett fokhagymát dobtam mellé, és ropogósra sütöttem. Surimit pirítottam mellé, és tartármártással, ecetes uborkával ettem. Finom volt!